![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/al_jolson.jpg\")
Az ilyen t\u00e1mad\u00e1s ellen k\u00e9tf\u00e9le \u00e9rvvel \u00e9lhet\u00fcnk. Az egyik klasszikus \u00e9rv: azt \u00e1ll\u00edtja, hogy az egyik m\u00e9diumb\u00f3l a m\u00e1sikba \u00e1t\u00fcltetett m\u0171 vonatkoz\u00e1s\u00e1ban nem az sz\u00e1m\u00edt, honnan ered az anyag, csak az, miv\u00e9 lesz az \u00faj k\u00f6zegben. A m\u00e1sik \u00e9rv ellent\u00e1mad\u00e1s: mert nincs-e Robert Bressonnak n\u00e9mi igaza, amikor azt mondja, hogy tulajdonk\u00e9ppen az \u00e9l\u0151 sz\u00ednh\u00e1z a m\u0171v\u00e9szet fatty\u00fahajt\u00e1sa, \u00e9s nem a film? Ha azt \u00e1ll\u00edtjuk, hogy a sz\u00ednpadi produkci\u00f3 \u2013 \u00e9s ez mindegyikre igaz \u2013 az egyenl\u0151 tehets\u00e9gek kellemetlen \u00e9s megb\u00edzhatatlan egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek sokszor konfliktusokkal terhes eredm\u00e9nye, nem pedig egyetlen, vitathatatlan \u00e9rt\u00e9k\u0171 m\u0171v\u00e9sz titka, meghat\u00e1roz\u00f3 alkot\u00e1sa, akkor ez m\u00e9g ink\u00e1bb vonatkozik a sz\u00ednpadi musicalre, mert a filmmusical k\u00e9pes \u00f6sszefogni a legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb alkot\u00f3elemeket egy ember mindenhat\u00f3 ir\u00e1ny\u00edt\u00e1sa \u00e9s mindenre kiterjed\u0151 ellen\u0151rz\u00e9se alatt.<\/p>\n
De az \u00e9rvekkel nem jutunk messzire. Egyezz\u00fcnk meg abban, hogy minden filmmusical eredeti filmalkot\u00e1s \u2013 t\u00e9nylegesen vagy hat\u00e1s\u00e1ban. A sz\u00edndarab-adapt\u00e1ci\u00f3k k\u00f6z\u00fcl rendszerint azok a legsikeresebbek, amelyek \u2013 b\u00e1r szellem\u00fckben h\u0171ek az eredetihez \u2013 a t\u00e9m\u00e1t meglehet\u0151sen szabadon kezelik. Esetenk\u00e9nt a filmverzi\u00f3 valami\u00e9rt sokkal jobb, mint az eredeti sz\u00ednpadi m\u0171 \u2013 ilyen A muzsika hangja vagy a Half a Sixpence. N\u00e9ha, p\u00e9ld\u00e1ul a Cs\u00f3kolj meg, Kat\u00e1m! (Kiss Me, Kate!) eset\u00e9ben, egyform\u00e1n j\u00f3 a kett\u0151. M\u00e1s esetben meg, mint amilyen a West Side Story, l\u00e9nyegesen gyeng\u00e9bb a film, mert az ilyenek elvetik az eredeti m\u0171 \u00f6sszefog\u00f3 erej\u00e9t an\u00e9lk\u00fcl, hogy egy teljesen \u00faj, saj\u00e1t alkot\u00e1st hozn\u00e1nak l\u00e9tre.<\/p>\n
A sz\u00ednpadi musical t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szei \u00e1ltal\u00e1ban azt \u00e1ll\u00edtj\u00e1k, hogy val\u00f3j\u00e1ban az operett, a v\u00edgopera, az op\u00e9ra comique \u00e9s a musical comedy egy \u00e9s ugyanaz, vagy legal\u00e1bbis az operett a k\u00f6nny\u0171- vagy v\u00edgoper\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmazik, \u00e9s a musical comedy az operettb\u0151l bontakozott ki. \u00c1m ez a dolgok drasztikus leegyszer\u0171s\u00edt\u00e9se. Az operettnek, ahogy azt a b\u00e9csi Strausst\u00f3l Leh\u00e1rig \u00e9rtelmezik, t\u00f6rt\u00e9nelmileg vagy t\u00e9nylegesen semmi k\u00f6ze az angol Gilbert & Sullivan k\u00f6nny\u0171- vagy v\u00edgoper\u00e1ihoz, b\u00e1r k\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy mindegyiknek a m\u0171veiben felismerhet\u0151 majdnem ugyanaz a k\u00f6t\u0151d\u00e9s a nagy oper\u00e1hoz: mindegyikn\u00e9l rengeteg a p\u00e1rbesz\u00e9d, ezek k\u00f6z\u00e9 iktatj\u00e1k a dalokat \u00e9s koncertsz\u00e1mokat (n\u00e9ha t\u00e1ncokat). Az operett \u2013 p\u00e9ld\u00e1ul a New York-i Victor Herbertn\u00e9l \u2013 az 1900-as \u00e9vekben, A v\u00f6r\u00f6s malom (The Red Mill) \u00e9s a Pajkos hercegn\u0151 (Naughty Marietta) idej\u00e9n a b\u00e9csi romantikus iskol\u00e1b\u00f3l fejl\u0151d\u00f6tt ki. Ezt a speci\u00e1lis f\u00e1kly\u00e1t vette \u00e1t Rudolf Friml \u00e9s Sigmund Romberg az 1920-as \u00e9vekben. \u0150k legal\u00e1bb f\u00e9l-operai szint\u0171 \u00e9nekesekre, muzsikusokra \u00edrt\u00e1k m\u0171veiket, amelyekben a v\u00edgs\u00e1g a h\u00e1tt\u00e9rben maradt.<\/p>\n
De ekkor m\u00e1r \u00fajabb er\u0151k gy\u00fclekeztek az amerikai musicalsz\u00ednh\u00e1zakban, m\u00e1sfajta el\u0151ad\u00f3k ker\u00fcltek el\u0151t\u00e9rbe: vaudeville tapasztalattal rendelkez\u0151 \u00e9nekes t\u00e1ncos f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k, akiknek a n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g\u00e9t egy \u00fajfajta show, a musical comedy \u00fatj\u00e1n a hiteles sz\u00ednh\u00e1z el\u0151ny\u00e9re lehetett ford\u00edtani. A musical comedyben a szerepl\u0151kkel szemben t\u00e1masztott \u00e9nekesi ig\u00e9ny j\u00f3val kisebb volt: a teljes hanger\u0151vel \u00e9nekelt romantikus mel\u00f3di\u00e1k helyett \u00fagy kellett el\u0151adniuk a sz\u00e1mot, hogy kij\u00f6jjenek a csattan\u00f3k \u00e9s \u00e9rthet\u0151 legyen a sz\u00f6veg. (Ez szorosabban k\u00f6t\u0151dik Gilberthez \u00e9s Sullivanhez, mint Leh\u00e1rhoz. Val\u00f3j\u00e1ban Gilbert \u00e9s Sullivan meglep\u0151en er\u0151s hat\u00e1sa \u00e9rz\u0151dik a korai Gershwin, Rodgers & Hart \u00e9s m\u00e1sok m\u0171vein.)<\/p>\n
Igen fontos volt a kiv\u00e1l\u00f3 t\u00e1nctud\u00e1s, tal\u00e1n m\u00e9g az \u00e9nekn\u00e9l is fontosabb, s az Astairek \u00e9s a t\u00f6bbi egy\u00fcttesek ezt marad\u00e9ktalanul megcsin\u00e1lt\u00e1k. Kiemelend\u0151 azonban, hogy ez a fajta show nem a romantikus operettb\u0151l eredt, a musical comedy mell\u0151zte az operettet. Kezdetben ugyanakkor a k\u00e9t m\u0171faj eg\u00e9sz j\u00f3l megvolt egym\u00e1s mellett. 1923 volt Friml Rose Mariej\u00e9nek \u00e9s Romberg The Student Princ\u00e9nek \u00e9ve, de ekkor keletkezett Gershwin Lady, Be Good!-ja is. 1925-ben ker\u00fclt a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g el\u00e9 Friml Csavarg\u00f3kir\u00e1ly (The Vagabond King) c. alkot\u00e1sa, valamint Youmanst\u0151l a No, No, Nanette, Gershwint\u0151l a Tip Toes \u00e9s Kernt\u0151l a Sunny. 1926-ban j\u00f6tt Rombergt\u0151l a The Desert Song, Gershwint\u0151l az Oh, Kay! \u00e9s Rodgers & Hart-t\u00f3l a The Girl Friend. 1927-ben a musical comedy term\u00e9s\u00e9b\u0151l a p\u00e1lm\u00e1t Youmans Hit the Deckje \u00e9s Gershwin Funny Face-e vitte el, de 1928-ban \u00fajra visszanyerte dics\u0151s\u00e9g\u00e9t az operett Romberg \u00daj hold (The New Moon) c. m\u0171v\u00e9nek \u00f3ri\u00e1si siker\u00e9vel.<\/p>\n
\u00c9s pontosan ez a zavaros helyzet tette lehet\u0151v\u00e9, hogy a hangosfilm, \u00edgy a film musical is, megsz\u00fcletett. Melyik utat v\u00e1lassza? Honnan pr\u00f3b\u00e1ljon \u00faj tehets\u00e9geket szerezni: az operett \u00e9nekes szt\u00e1rjaib\u00f3l, vagy a musical comedy \u00e9nekes t\u00e1ncos szerepl\u0151ib\u0151l? Az ide\u00e1lis v\u00e1lasz persze \u00fagy sz\u00f3lt, mindkett\u0151b\u0151l: \u00e1tvenni mindenkit \u00e9s mindent, ami haszn\u00e1lhat\u00f3. De pillanatnyilag ezt k\u00f6nnyebb volt mondani, mint megtenni. A kezdeti hangtechnika alkalmatlans\u00e1ga szigor\u00faan behat\u00e1rolta a hangosfilm lehet\u0151s\u00e9geit, egyn\u00e9l t\u00f6bb \u00e9nekes \u00e9s dal egyidej\u0171leg m\u00e1r komplik\u00e1ci\u00f3t jelentett. Ilyesmit azt\u00e1n nem is csin\u00e1ltak. Jolson persze ink\u00e1bb a vaudeville-hoz k\u00f6t\u0151d\u00f6tt, mint az operetthez, de alapj\u00e1ban v\u00e9ve csak \u00e9nekelt. A n\u00e9mafilmek szt\u00e1rjainak z\u00f6me romantikus darabokban lett h\u00edres, \u00edgy otthonosabban \u00e9rezt\u00e9k magukat a romantikus zen\u00e9ben, a t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 dr\u00e1mai kontextusban el\u0151adott fura romantikus dalocsk\u00e1kkal. Persze mindenf\u00e9le szt\u00e1rokat kipr\u00f3b\u00e1ltak musicalekben, gyakran k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151 eredm\u00e9nnyel: a sz\u00ednpadr\u00f3l Gertude Lawrencet A p\u00e1rizsi csat\u00e1ban (The Battte of Paris), Rudy Valleet a r\u00e1di\u00f3t\u00f3l A csavarg\u00f3 szeret\u0151ben (The Vagabond Lover), Sophie Tuckert egy \u00e9jszakai lok\u00e1lb\u00f3l a Honky Tonkban, Fanny Bricet egy rev\u0171sz\u00ednh\u00e1zb\u00f3l a My Manben. Gyors egym\u00e1sut\u00e1nban filmes\u00edtettek meg mindenf\u00e9le sz\u00ednpadi sikerdarabot, n\u00e9ha megfosztva azokat \u00f6sszes eredeti dalukt\u00f3l, mint az 1930-as No, No, Nanette-et, vagy azok legt\u00f6bbj\u00e9t\u0151l, mint ahogy az a Sunnyval t\u00f6rt\u00e9nt ugyanabban az \u00e9vben.<\/p>\n
Minden st\u00fadi\u00f3 kialak\u00edtotta a maga l\u00e1tv\u00e1nyos rev\u00fcj\u00e9t, hogy megfigyelje a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g reakci\u00f3it: Hollywood Revue (MGM), Show of Shows (Warner), Paramount on Parade, King of Jazz (Universal). Ebben a z\u0171rzavarban csak k\u00e9t ember volt, legal\u00e1bbis Hollywoodban, akikn\u00e9l igazi jele mutatkozott annak, hogy tudj\u00e1k, mit kezdjenek ezzel a m\u00e9dium-monstrummal. Ez pedig Ernst Lubitsch \u00e9s Rouben Mamoulian volt, Jeanette MacDonalddel, Maurice Chevalier-vel vagy mindkett\u0151vel. Lubitsch az \u00d6r\u00f6k szerelem (The Love Parade, 1929), a Mont\u00e9 Carlo (1930), A mosolyg\u00f3 hadnagy (The Smiling Lieutenant, 1931) \u00e9s az \u00c9des p\u00e1sztot\u00f3ra (One Hour With You, 1932) c. filmjeiben megteremtette a filmmusical \u00faj form\u00e1j\u00e1t, m\u00edg Mamoulian, ugyanazokkal a szt\u00e1rokkal m\u00e1r valamivel tov\u00e1bbl\u00e9pett a Love Me Tonightban (1932). A st\u00edlus k\u00f6nnyed volt, temp\u00f3s, \u00e9s szofisztikus teljess\u00e9ggel haszn\u00e1lta ki a film adta lehet\u0151s\u00e9geket a t\u00e9ma sark\u00edt\u00e1s\u00e1ban, a l\u00e9nyegre val\u00f3 \u00f6sszpontos\u00edt\u00e1sban. B\u00e1r ezekben a filmekben csak kev\u00e9s, vagy semmilyen t\u00e1nc nem volt, m\u00e9gis sokkal k\u00f6zelebb \u00e1lltak a musical comedyhez, mint az operetthez. Jeanette MacDonaldnak volt ugyan n\u00e9mi operai gyakorlata, de itt alig volt t\u00f6bb dolga, mint sz\u00e9pen trill\u00e1zni, \u00e9s egy \u00fcde, vid\u00e1ms\u00e1got kedvel\u0151 figur\u00e1t alak\u00edtani, m\u00edg Maurice Chevalier minden tekintetben egy\u00e9nis\u00e9g volt, sok m\u00e1s, kev\u00e9sb\u00e9 fontos tehets\u00e9ggel is meg\u00e1ldva. Filmjeik semmiben sem hasonl\u00edthat\u00f3ak a t\u00f6bbi, Hollywoodban k\u00e9sz\u00fclt produkci\u00f3hoz.<\/p>\n A tendencia egyre ink\u00e1bb a musical comedy fel\u00e9 ir\u00e1nyult, elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt az operett\u0151l, \u00e9s ezt vitathatatlanul igazolja k\u00e9t, 1933-ban k\u00e9sz\u00fclt jelent\u0151s alkot\u00e1s: a Negyvenkettedik utca \u00e9s a Flying Down to Rio. Mindkett\u0151ben bemutatkozott egy tehets\u00e9g (ill. a Flying Down to Rioban egy p\u00e1ros), amely d\u00f6nt\u0151en meghat\u00e1rozta a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vtized(ek) musicaljeit. A Negyvenkettedik utc\u00e1t f\u00fclbem\u00e1sz\u00f3 dalai, vonz\u00f3 szt\u00e1rjai \u2013 a l\u00e1gy, gyermekarc\u00fa Dick Powell \u00e9s az eleven, apr\u00f3termet\u0171 Ruby Keeler \u2013, de mindenekel\u0151tt a t\u00e1ncmester, Busby Berkeley tett\u00e9k eml\u00e9kezetess\u00e9. Berkeley k\u00e9pess\u00e9gei valamennyire m\u00e1r Eddie Cantor Whoopee, The Kid from Spain \u00e9s Roman Scandals c. filmjeiben is megmutatkoztak, de val\u00f3j\u00e1ban (az extravag\u00e1ns kamera\u00e1ll\u00e1sokb\u00f3l f\u00e9nyk\u00e9pezett, csod\u00e1latos l\u00e1nyok tucatjait felvonultat\u00f3, a \u2019Shuffle off to Buffalo\u2019 vez\u00e9rdal \u201edramatiz\u00e1lt” verzi\u00f3it tartalmaz\u00f3 Negyvenkettedik utca alapozta meg karrierj\u00e9t, \u00e9s ez vezette \u0151t tov\u00e1bb az egyre l\u00e1tv\u00e1nyosabb \u00e9s bizarabb zen\u00e9s darabok hossz\u00fa sor\u00e1n \u00e1t a harmincas \u00e9s a tov\u00e1bbi \u00e9vek musicaljeinek \u00e9kes\u00edt\u00e9s\u00e9ben.<\/p>\n A Flying Down to Rio \u00e1tt\u00f6r\u00e9st jelentett k\u00e9t elfelejtett vezet\u0151 sz\u00edn\u00e9sz, Dolores del Rio \u00e9s Gene Raymond, valamint az \u00e9nekes-t\u00e1ncos p\u00e1r, Fred Astaire \u00e9s Giryer Rogers sz\u00e1m\u00e1ra. Fred Astaire az 1920-as \u00e9vekben m\u00e1r nagy sz\u00ednh\u00e1zi szt\u00e1r volt Adele nev\u0171 h\u00fag\u00e1val, de a film ter\u00fclet\u00e9n m\u00e9g meg kellett teremtenie a hely\u00e9t. Ginger Rogers ifj\u00fa kart\u00e1ncosn\u0151 volt vagy f\u00e9l tucat filmben, bele\u00e9rtve a Negyvenkettedik utc\u00e1t is. P\u00e1rosuk egyszeriben befutott \u00e9s int\u00e9zm\u00e9nny\u00e9 v\u00e1lt, Vincent Youmans, Cole Porter, Irving Berlin, Jerome Kern, a k\u00e9t Gershwin \u00e9s a musical comedy m\u00e1s nagys\u00e1gainak szerzem\u00e9nyeit \u00e9nekelve \u00e9s t\u00e1ncolva. \u00dagy t\u0171nt, hogy az operett uralma a filmben v\u00e9get \u00e9rt, miel\u0151tt megkezd\u0151d\u00f6tt volna.<\/p>\n \u00c9s akkor j\u00f6tt a meglepet\u00e9s. F\u0151leg Lubitsch szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek erej\u00e9re \u00e9s sikerfilmjeivel szerzett h\u00edrnev\u00e9re alapozva az MGM 1934-ben \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy fel\u00faj\u00edtja a megvetett, de mind k\u00f6z\u00f6tt a legh\u00edresebb romantikus operettet, Leh\u00e1r V\u00edg \u00f6zvegy\u00e9t (The Merry Widow), f\u0151szerepben (tulajdonk\u00e9ppen meglep\u0151 m\u00f3don) Jeanette MacDonalddel \u00e9s Maurice Chevalier-vel. A film \u2013 \u00e1ltal\u00e1nos meglepet\u00e9sre \u2013 \u00f3ri\u00e1si siker lett. Nem csoda teh\u00e1t, ha ezut\u00e1n az MGM elkezdett \u00faj partnert keresni n\u0151i f\u0151szerepl\u0151je sz\u00e1m\u00e1ra r\u00e9gi mell\u00e9kszerepl\u0151k k\u00f6z\u00fcl, \u00e9s el\u0151rukkolt Victor Herbert 1910-es m\u0171v\u00e9vel, a Naughty Mariett\u00e1val. Ez\u00fattal val\u00f3di \u00e9nekesre volt sz\u00fcks\u00e9g a f\u00e9rfi f\u0151szerepben (aligha elk\u00e9pzelhet\u0151, hogy Chevalier megbirk\u00f3zott volna az \u201eAh, sweet mystery of life” vagy a \u201eTramp, tramp, tramp along the highway” kezdet\u0171 dalokkal), \u00e9s a majdnem ismeretlen Nelson Eddyre esett a v\u00e1laszt\u00e1s. A kocka \u2013 v\u00e1ratlanul \u2013 ism\u00e9t el volt vetve: \u00fajabb int\u00e9zm\u00e9ny sz\u00fcletett, \u00e9s az elk\u00f6vetkez\u0151 \u00f6t \u00e9vben, MacDonald \u00e9s Eddy \u2013 egy\u00fctt vagy k\u00fcl\u00f6n (egy\u00fctt jobbak voltak) \u2013 v\u00e9gigj\u00e1tszott\u00e1k a klasszikus sz\u00ednpadi operettek majd mindegyik\u00e9t: Rose Marie (1935), Orgonavir\u00e1zg\u00e1s (Maytime, 1937), J\u00e1nosbog\u00e1rka (The Firefly, 1937), Balalajka (Balalaika, 1939), \u00daj hold (The New Moon, 1940), Keser\u00e9des (Bitter Sweet, 1940), Csokol\u00e1d\u00e9katona (The Chocolate Soldier, 1941), nem besz\u00e9lve Romberg Nyugat l\u00e1nya (The Girl of the Golden West, 1938) c. eredeti alkot\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Elk\u00e9peszt\u0151 visszaes\u00e9snek t\u0171nhet, hogy a filmvil\u00e1gban ekkorra \u00fczlet lett az operett, \u00e9ppen amikor v\u00e9gleg beolvadt a sz\u00ednh\u00e1zba, s hogy az operett \u00e9s a musical comedy egym\u00e1s mellett tov\u00e1bb \u00e9lt a filmv\u00e1sznon, eg\u00e9szen a h\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9s\u00e9ig.<\/p>\n Az 1932-es Love Me Tonight ut\u00e1n k\u00e9sz\u00fclt filmeket m\u00e9gsem lehetne rendez\u0151i musicalnek nevezni. Ami j\u00f3 volt a filmekben Busby Berkeley munk\u00e1ja nyom\u00e1n, vagy az Astaire-Rogers musicalekben, az olyan volt, mint a cseresznye a csereszny\u00e9s pit\u00e9ben: z\u00e1rt, a k\u00f6rnyezett\u0151l szinte \u00e9rintetlen, k\u00f6nnyed\u00e9n elt\u00e1vol\u00edthat\u00f3. A Jerome Kern Aranyifj\u00fa (High, Wide and Handsome, 1937) c. musicalj\u00e9b\u0151l Mamoulian \u00e1ltal rendezett filmt\u0151l eltekintve nem k\u00e9sz\u00fclt nagy v\u00e1ltoz\u00e1sokat mutat\u00f3 alkot\u00e1s az \u00e9vtized v\u00e9g\u00e9ig, illetve az \u00d3z, a csod\u00e1k csod\u00e1j\u00e1ig (The Wizard of Oz, 1939). M\u00e9g ezt sem lehet igaz\u00e1n rendez\u0151i filmnek nevezni, mert Victor Flemingen k\u00edv\u00fcl k\u00e9t m\u00e1sik rendez\u0151 is dolgozott benne, de egys\u00e9ges eg\u00e9sz volt, s\u0151t eredeti filmalkot\u00e1s \u00faj forgat\u00f3k\u00f6nyvb\u0151l, Harold Arlean \u00faj zen\u00e9j\u00e9vel \u00e9s egy \u00faj szt\u00e1rral, Judy Garlanddal Dorka szerep\u00e9ben. Ehhez a filmhez kapcsol\u00f3dik egy \u00faj producer, Arthur Freed neve is, aki hamarosan be\u00edrta nev\u00e9t a filmt\u00f6rt\u00e9netbe azzal, hogy gyakorlatilag egymaga megteremtette az MGM nagy \u00fajj\u00e1sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t az 1940-es \u00e9vek musicaljei \u00e1ltal. \u0150 volt az, aki els\u0151k\u00e9nt adott lehet\u0151s\u00e9get olyan rendez\u0151knek, mint Vincente Minnelli, Stanley Donen, Gene Kelly, George Sidney, s gyakorlatilag \u0151 volt az \u00f6sszes kiemelked\u0151 musical producere az elk\u00f6vetkez\u0151 tizen\u00f6t \u00e9vben.<\/p>\n Miel\u0151tt t\u00fals\u00e1gosan elmer\u00fcln\u00e9nk a musicalek Metro-korszak\u00e1ban, meg kell eml\u00edten\u00fcnk egy \u00faj eszm\u00e9ny megjelen\u00e9s\u00e9t. Olyan \u00e9rtelemben nem \u00faj, mintha eddig senki sem pr\u00f3b\u00e1lt volna k\u00f6zel\u00edteni hozz\u00e1, csak annyiban az, hogy elviekben eddig nem fogalmaz\u00f3dott meg, milyen is legyen az igazi musical. Az egyszer\u0171s\u00e9g kedv\u00e9\u00e9rt ezt integr\u00e1lt musicalnek nevezhetj\u00fck. Az eszme megsz\u00fclet\u00e9sben d\u00f6nt\u0151 pillanatnak sz\u00e1m\u00edtott Richard Rodgers \u00e9s \u00faj dalsz\u00f6veg\u00edr\u00f3ja, Oscar Hammerstein II Oklahoma! c. musicalj\u00e9nek diadalmas bemutat\u00f3ja 1943-ban. \u00d6tlet\u00fck r\u00f6viden az volt, hogy a musical jobban k\u00f6zel\u00edtsen az opera felt\u00e9teleihez, azaz integr\u00e1lja a p\u00e1rbesz\u00e9det, a dalt, a t\u00e1ncot, a zenei bet\u00e9tet olym\u00f3don, hogy az eg\u00e9sz egys\u00e9ges \u201efolyamm\u00e1” \u00e1lljon \u00f6ssze, mik\u00f6zben minden alkot\u00f3eleme a maga m\u00f3dj\u00e1n vigye el\u0151re a t\u00f6rt\u00e9netet an\u00e9lk\u00fcl, hogy az szembet\u0171n\u0151en le\u00e1llna, vagy haj\u00e1n\u00e1l el\u0151r\u00e1ngatott dal ker\u00fclne a zenesz\u00e1mba. Mondanom sem kell, hogy ilyen itt-ott az\u00e9rt m\u00e9g \u00e9vekig el\u0151fordult.<\/p>\n El\u0151fordult Lubitsch \u00e9s Mamoulian filmjeiben, sz\u00ednpadon Gershwin\u00e9kn\u00e9l az Of Thee I Singben (Pulitzer-d\u00edjat kapott), Cole Portern\u00e9l a Nymph Errantben, Rodgers \u00e9s Hart is elk\u00f6vette nem sokkal a Pal Joey el\u0151tt. De ekkor senki nem \u00e9rezte, hogy ef\u00f6l\u00f6tt most elm\u00e9lkedni kellene, vagy azzal \u00e9rvelni, hogy ez \u00edgy van j\u00f3l, egy musical \u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak ez az egyetlen elfogadhat\u00f3 m\u00f3dja. A szigor\u00fa hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s oka, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az Oklahoma! ut\u00e1n, az a k\u00e9tes \u00f3haj volt, hogy m\u00e9lt\u00f3s\u00e1got kell k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zni ennek a m\u0171fajnak, amelyben eddig nem sok r\u00e9sze volt. Oscar Hammerstein II \u00e9veken \u00e1t d\u00e9delgette mag\u00e1ban azt a v\u00e1gyat, hogy a musicalt egyfajta amerikai n\u00e9poper\u00e1v\u00e1 form\u00e1lja. Miut\u00e1n ezt egyszer, 1927-ben siker\u00fclt megk\u00f6zel\u00edtenie Jerome Kernnel Show Boatban , k\u00e9s\u0151bb is kereste az alkalmat, hogy kiteljes\u00edtse ezt a form\u00e1t, \u00e9s \u00fagy t\u0171nik, az Oklahoma!-ban siker\u00fclt is, de elmondhatjuk, nem minden hamis \u00e9rzelem \u00e9s \u00e1lk\u00f6lt\u0151is\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl, amit minden, mag\u00e1ra valamit is ad\u00f3, r\u00e9gim\u00f3di, nem integr\u00e1lt musical megvetett volna.<\/p>\n A filmmusicalnek mint egys\u00e9ges alkot\u00e1snak, s l\u00e9nyeg\u00e9ben mint egy ember alkot\u00e1s\u00e1nak az eszm\u00e9je sz\u00e1mtalan filmet eredm\u00e9nyezett az MGM musicalek aranykor\u00e1ban, k\u00f6zt\u00fck a Cabin in the Skyt (1942) \u00e9s az It’s Always Fair Weathert (1955), amelyek minden id\u0151k filmes cs\u00facsteljes\u00edtm\u00e9nyei. Az, ami v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis e filmmozgalom buk\u00e1s\u00e1t okozta, ezzel l\u00e1tsz\u00f3lag nem \u00e1ll \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben: a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00edzl\u00e9s\u00e9nek kisz\u00e1m\u00edthatatlan v\u00e1ltoz\u00e1sai k\u00f6vetkezt\u00e9ben az emberek elfordultak a filmmusicalt\u0151l, hacsak nem valami nagysiker\u0171, telth\u00e1zas sz\u00ednh\u00e1zi produkci\u00f3 \u00e1tdolgoz\u00e1s\u00e1r\u00f3l volt sz\u00f3. De az eff\u00e9le \u00e1tdolgoz\u00e1soknak is lehetett \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9lete, ezt bizony\u00edtj\u00e1k Stanley Donennek a Csal\u00e1di \u00e1gy (The Pijama Game, 1957) \u00e9s az \u00c1tkozott jenkik (Damn Yankees, 1958) c. darabokb\u00f3l k\u00e9sz\u00edtett filmverzi\u00f3i. De leggyakrabban olyan filmes \u00e1tiratok sz\u00fclettek, mint Fred Zinnemann Oklahoma!-ja (1955), Henry King Liliomja (Carousel, 1956), Joshua Logan D\u00e9ltengere (South Pacific, 1958) \u00e9s Camelotja (1967), George Cukor My Fair Ladyje (1964), amelyekr\u0151l t\u00f6bbet nem is kell mondani.<\/p>\n Azut\u00e1n, hirtelen, \u00fajfajta \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s robbant ki a musicalek ir\u00e1nt, egyszeriben a biztos kasszasiker kulcsa lett. B\u00e1r az 196-ben k\u00e9sz\u00fclt West Side Story valamennyire m\u00e1r lend\u00fcletbe hozta a musical sors\u00e1t, az igazi nyer\u0151 a Mary Poppins (1964) \u00e9s A muzsika hangja (1965) lett, mindkett\u0151 f\u0151szerep\u00e9ben Julie Andrews-zal. Az\u00f3ta is j\u00f6ttek \u00e9s mentek musicalek, j\u00f3k, rosszak \u00e9s semlegesek, egyetlen k\u00f6z\u00f6s von\u00e1suk volt: a nagys\u00e1guk. Eltekintve Elvis Presley \u00e9vr\u0151l \u00e9vre elk\u00e9sz\u00fclt olcs\u00f3 produkci\u00f3it\u00f3l, az egyetlen megb\u00edzhat\u00f3 pont Julie Andrews szem\u00e9lye volt. De az \u0151 k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9se ellen\u00e9re is el\u0151fordult a Thoroughly Modern Millie (1967) nagy sikere ut\u00e1n, hogy a Star! (1968) meglehet\u0151s buk\u00e1st k\u00f6nyvelt el. Ki tudja, mi j\u00f6het m\u00e9g? Szint\u00e9n var\u00e1zslatos vonzer\u0151vel b\u00edr Barbra Streisand fergeteges tehets\u00e9ge: m\u00e9g miel\u0151tt bemutatt\u00e1k volna els\u0151 filmj\u00e9t, a Funny Girlt (1968), m\u00e1r doll\u00e1rmilli\u00f3kat fektettek be a Hello Dolly! \u00e9s az On a Clear Day Yo Can See Forever c. filmjeibe. Ha ez a haz\u00e1rdj\u00e1t\u00e9k befuccsolna, mindig akad valami, vagy valaki, akihez \u00faj rem\u00e9nyeket lehet f\u0171zni.<\/p>\n H\u00e1t ez volna a hollywoodi musicalekkel kapcsolatos tanulm\u00e1nyunk v\u00e1zlatos ismertet\u00e9se. Vagy, legal\u00e1bbis ennyif\u00e9le k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9s ellent\u00e9tes jelens\u00e9g b\u00fajik meg egyetlen lepel alatt. Hogy ennek egy\u00e1ltal\u00e1n valami \u00e9rtelme is legyen, k\u00f6zel\u00edts\u00fcnk \u00fagy a t\u00e9m\u00e1hoz, mintha egy mozaik lenne, amelyet apr\u00f3 darabk\u00e1k sor\u00e1b\u00f3l \u00e1ll\u00edtanak \u00f6ssze abban a rem\u00e9nyben, hogy v\u00e9g\u00fcl is egys\u00e9ges \u00e9s meggy\u0151z\u0151 minta v\u00e1lj\u00e9k bel\u0151le. \u00c9s lehet e ennek biztosabb alapeleme, mint a l\u00e9nyegek l\u00e9nyege: a zene?<\/p>\n (Taylor, John Russell\u2014Jackson, Arthur: The Show and the Film)<\/em><\/p>\n A harmincas \u00e9vek: kezdet\u00e9n az amerikai film nemcsak az\u00e9rt fogadta sz\u00edvesen \u00e9s haszn\u00e1lta a hangot, hogy er\u0151teljesebben t\u00fckr\u00f6zhesse a val\u00f3s\u00e1got, hanem hogy radik\u00e1lisabban kit\u00e9rhessen \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa el\u0151l. A h\u00faszas \u00e9vek illuzionista filmjeiben m\u00e9g keveredett a realit\u00e1s \u00e9s a v\u00e1gy\u00e1lom; a harmincas \u00e9vek filmjeiben az ill\u00fazi\u00f3 m\u00e1r \u00e1lc\u00e1z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl jelentkezik. A gengszterfilmek v\u00e9res val\u00f3s\u00e1ga mellett olyan filmek, amelyek sz\u00e9p\u00edtgett\u00e9k volna a val\u00f3s\u00e1got, semmik\u00e9ppen sem t\u0171ntek volna hiteleseknek. A zene meg a t\u00e1nc viszont lehet\u0151s\u00e9get ny\u00fajtott arra, hogy a filmet teljes eg\u00e9sz\u00e9ben az ill\u00fazi\u00f3 szolg\u00e1lat\u00e1ba \u00e1ll\u00edts\u00e1k.<\/p>\n Nyomban azut\u00e1n, hogy a hangosfilm v\u00e9gk\u00e9pp diadalt aratott, eg\u00e9sz sor sikeres Broadway musicalt vittek filmre. A megfilmes\u00edt\u00e9s eleinte teljesen mechanikusan ment v\u00e9gbe. Ugyanakkor azonban ezek a sorozatok (Broadway Melodies, Big Broadcasts, Vogues, Fashions) a legkiv\u00e1l\u00f3bb New York-i koreogr\u00e1fusokat megismertett\u00e9k a filmmel. Az els\u0151 k\u00f6z\u00fcl\u00fck, aki a rev\u00fcsz\u00e1mok rendez\u00e9s\u00e9t a film saj\u00e1tos lehet\u0151s\u00e9geihez alkalmazta \u00e9s megszabad\u00edtotta a kamer\u00e1t a puszta felvev\u0151g\u00e9p szerep\u00e9t\u0151l, Busby Berkeley volt. St\u00edlus\u00e1ban a n\u00e9mafilm f\u00e9nyk\u00e9pez\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e9s a \u201efelszabad\u00edtott kamera” hagyom\u00e1nyaib\u00f3l indult ki. A kamer\u00e1t kiszak\u00edtotta n\u00e9z\u0151t\u00e9ri perspekt\u00edv\u00e1j\u00e1b\u00f3l, \u00e9s a t\u00e1ncosok k\u00f6z\u00e9 vitte, s\u0151t, mag\u00e1t a felvev\u0151g\u00e9pet is koreogr\u00e1fiai elemm\u00e9 v\u00e1ltoztatta, mert hossz\u00fa kocsiz\u00e1sok \u00e9s svenkel\u00e9s r\u00e9v\u00e9n egy\u00fctt mozgott a t\u00e1ncosokkal, tov\u00e1bbvitte mozdulataikat, s v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r eljutott od\u00e1ig, hogy koreogr\u00e1fi\u00e1it teljes eg\u00e9sz\u00e9ben a kamera szempontjainak megfelel\u0151en alak\u00edtotta.<\/p>\n Berkeley tev\u00e9kenys\u00e9ge azonban csup\u00e1n a balett-k\u00e9psorokra szor\u00edtkozott: a cselekm\u00e9ny kidolgoz\u00e1s\u00e1t \u00e9s megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1t, amelybe e t\u00e1ncokat beillesztett\u00e9k, \u00e1tengedte a rutinos hollywoodi iparosoknak. Legsikeresebb filmjeit, a 42nd Street (Negyvenkettedik utca, 1933) \u00e9s a Footlight Parade-ot (Rivaldaf\u00e9ny par\u00e1d\u00e9, 1933) Lloyd Bacon rendezte. Valamennyi filmj\u00e9nek \u201estory\u201d-ja azonban csup\u00e1n \u00fcr\u00fcgy, \u00e9s nem egy\u00e9b klis\u00e9gy\u0171jtem\u00e9nyn\u00e9l. Az egyes t\u00e1ncsz\u00e1mokat csak utal\u00e1sszer\u0171en k\u00f6ti \u00f6ssze az \u00fajra meg \u00fajra megism\u00e9tl\u0151d\u0151 t\u00f6rt\u00e9net a rev\u00fcg\u00f6rlr\u0151l, akib\u0151l szt\u00e1r lesz, \u00e9s egy rev\u00fc \u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak neh\u00e9zs\u00e9geir\u0151l. A t\u00e1ncjelenetek \u00f6nmagukban is kis balettfilmek; az eroszt dics\u0151\u00edtik, m\u00e9gpedig nem egy bizonyos t\u00e1ncosn\u0151 szem\u00e9ly\u00e9ben, hanem a n\u00e9vtelen rev\u00fck\u00f3rusban. A d\u00edszlet \u2013 a m\u00e1rv\u00e1nycsarnokok \u00e9s a sz\u00e9les l\u00e9pcs\u0151k, az \u00e1rad\u00f3 f\u00e9ny, a csillog\u00f3, nagyvonal\u00fa koszt\u00fcm\u00f6k: mindez megteremti a szexualit\u00e1s l\u00e9gk\u00f6r\u00e9t a t\u00e1ncosn\u0151k k\u00f6r\u00fcl, ami arra vezetett, hogy a gengszterfilmek mellett a musicalek voltak a harmincas \u00e9vekben az amerikai cenz\u00fara tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9nek kedvenc c\u00e9lpontjai. Berkeley a rev\u00fcg\u00f6rl\u00f6k l\u00e1b\u00e1t \u00e9s karj\u00e1t anyagk\u00e9nt kezelte, amelyb\u0151l mozg\u00f3 ornamenseket konstru\u00e1lt, s ezek a ritmus r\u00e9v\u00e9n \u00fajra csak er\u0151teljes \u00e9rz\u00e9ki hat\u00e1st \u00e1rasztottak. A torz\u00edt\u00f3 lencs\u00e9k meg a t\u00fck\u00f6reffektusok megsz\u00fcntetik a sz\u00ednpadi realit\u00e1st, \u00e9s saj\u00e1tos, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 vil\u00e1got teremtenek. A sz\u00ednpad n\u00e9z\u0151ter\u00e9n \u00fcl\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra elk\u00e9pzelhetetlen kameraperspekt\u00edv\u00e1k m\u00f3dot adnak a rendez\u0151nek arra, hogy a t\u00e1ncosokat ornamensekk\u00e9 form\u00e1lja, s\u0151t, sz\u00ednh\u00e1zban soha be nem \u00e9p\u00edthet\u0151 mechanizmus seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel maga a d\u00edszlet is mozog.<\/p>\n Az eur\u00f3pai filmm\u0171v\u00e9szetb\u0151l indult ki az a kezdem\u00e9nyez\u00e9s, hogy megtal\u00e1lj\u00e1k a cselekm\u00e9nyt, a t\u00e1ncot \u00e9s a zen\u00e9t \u00f6tv\u00f6z\u0151 form\u00e1t, amelyben egyik elemet sem hanyagolj\u00e1k el. Ren\u00e9 Clair els\u0151 hangos filmjei, Eric Charrell T\u00e1ncol a kongresszusa \u00e9s Wilhelm Thiele Mese a benzink\u00fatr\u00f3l c\u00edm\u0171 filmje megmutatt\u00e1k, hogyan illeszthet\u0151 be a sanzon meg a t\u00e1nc szervesen egy szabv\u00e1nyos j\u00e1t\u00e9kfilm cselekm\u00e9ny\u00e9be. Ernst Lubitsch filmoperettjei, p\u00e9ld\u00e1ul az \u00d6r\u00f6k szerelem (1930) \u00e9s a The Smiling Liutenant (A mosolyg\u00f3 hadnagy, 1931) bebizony\u00edtott\u00e1k, hogy a dalbet\u00e9tek nem sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en akasztj\u00e1k meg a cselekm\u00e9nyt meg a mozg\u00e1st. A Monte Carl\u00f3ban p\u00e9ld\u00e1ul Lubitsch Jeanette MacDonald egyik dal\u00e1t egy robog\u00f3 expresszvonat felv\u00e9teleivel illusztr\u00e1lta. Rouben Mamoulian nemcsak a Chevalier-MacDonald p\u00e1rost vette \u00e1t Lubitscht\u00f3l, hanem a zene k\u00e9pre val\u00f3 \u00e1t\u00fcltet\u00e9s\u00e9nek m\u00f3dszer\u00e9t is. Love Me Tonight (Cs\u00f3kolj meg ma \u00e9jszaka, 1932) c\u00edm\u0171 filmje egy \u00e9bred\u0151 v\u00e1ros zeneileg al\u00e1festett ritmikus mont\u00e1zs\u00e1val kezd\u0151dik. Lubitsch \u00e9s Mamoulian t\u00f6rekv\u00e9se, hogy val\u00f3s\u00e1gh\u0171 cselekm\u00e9nyeket zen\u00e9vel kombin\u00e1ljanak, legszerencs\u00e9sebben az ironikus sz\u00ednezet\u0171 v\u00edgj\u00e1t\u00e9kokban \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclt; k\u00eds\u00e9rleteik azonban, hogy zenei dr\u00e1m\u00e1t teremtsenek, sikertelennek bizonyultak.<\/p>\n Berkeley koreogr\u00e1fiai k\u00eds\u00e9rletei \u00e9s Lubitsch meg Mamoulian dramaturgiai pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sai p\u00e1rhuzamosan folytak, an\u00e9lk\u00fcl azonban, hogy befoly\u00e1solt\u00e1k volna egym\u00e1st. Berkeley tov\u00e1bbra is elhanyagolta a cselekm\u00e9nyt, Lubitschot \u00e9s Mamouliant pedig nem \u00e9rdekelte a t\u00e1nc.<\/p>\n V\u00e9g\u00fcl is egy t\u00e1ncos, Fred Astaire volt az, aki egyes\u00edtette a t\u00e1ncos \u00e9s a zen\u00e9s j\u00e1t\u00e9kfilmet. Ezzel megteremtette a filmmusical m\u0171faj\u00e1t. Az \u0151 t\u00e1ncfilmjeit t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem a l\u00e1tv\u00e1nyos t\u00e1nckarsz\u00e1mok, hanem az intim pas de deux-k [p\u00e1rost\u00e1ncok, e: pa d\u00f6 d\u0151] jellemzik. Astaire \u00e9s els\u0151 partnern\u0151je, Ginger Rogers nem m\u00e1rv\u00e1nycsarnokokban, nem fantasztikus \u00e1loml\u00e9pcs\u0151k\u00f6n t\u00e1ncoltak, hanem mindennapi k\u00f6rnyezetben, h\u00e1l\u00f3szob\u00e1kban, parkokban, sz\u00e1llod\u00e1k foyer-j\u00e1ban mozogtak. Filmjeik mindennapi t\u00f6rt\u00e9netek voltak, amelyek feln\u0151tt n\u00e9z\u0151k szellemi ig\u00e9nyeit is kiel\u00e9g\u00edthett\u00e9k. A t\u00e1ncsz\u00e1mok nem hatottak er\u0151ltetetten, nem fesz\u00edtett\u00e9k sz\u00e9t a cselekm\u00e9ny keret\u00e9t, a t\u00f6rt\u00e9net \u00e9ppen a t\u00e1ncokban kulmin\u00e1lt. Lubitsch filmjeiben a f\u0151szerepl\u0151k \u00e9nekelni kezdenek, amikor m\u00e1r nem tal\u00e1lnak kifejez\u0151 szavakat \u2013 Astaire \u00e9s Rogers ilyenkor t\u00e1ncba kezd. A t\u00e1nc ny\u00edltan irre\u00e1lis mozzanatnak mutatkozott. A rev\u00fcfilmekben a t\u00e1ncos mindenkor t\u00e1ncost szem\u00e9lyes\u00edt meg, Astaire viszont gyakran egyszer\u0171, h\u00e9tk\u00f6znapi kisembert alak\u00edt, akit\u0151l senki sem v\u00e1rna ilyen ragyog\u00f3 t\u00e1nck\u00e9pess\u00e9get. Hamarosan kiiktatta a cselekm\u00e9nyb\u0151l a t\u00e1ncba \u00e1tvezet\u0151 dramaturgiai mank\u00f3kat is: amikor el\u00e9rkezik a pillanat, hogy a sz\u00f3 meg a gesztus el\u00e9gtelen a t\u00fal\u00e1rad\u00f3 \u00e9rzelem kifejez\u00e9s\u00e9re, megsz\u00f3lal a zene, \u00e9s a szerelmes t\u00e1ncoss\u00e1 v\u00e1ltozik; a t\u00e1ncba viszi \u00e1t a val\u00f3s\u00e1got.<\/p>\n Eg\u00e9szen a harmincas \u00e9vekig azonban a musical nem tal\u00e1lta meg azt a kimagasl\u00f3 tehets\u00e9get, aki t\u00f6k\u00e9letes szint\u00e9zisben tudta volna egyes\u00edteni k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 elemeit: a cselekm\u00e9nyt, a t\u00e1ncot \u00e9s a zen\u00e9t. Berkeley k\u00f6zel hozta egym\u00e1shoz a t\u00e1ncmozg\u00e1st \u00e9s a felvev\u0151g\u00e9pet, Astaire a koreogr\u00e1fia oldal\u00e1r\u00f3l k\u00f6zel\u00edtve el\u0151k\u00e9sz\u00edtette a cselekm\u00e9ny \u00e9s a t\u00e1nc szint\u00e9zis\u00e9t, de csak a negyvenes \u00e9vekben t\u0171nt fel a musical els\u0151 rendez\u0151je, Vincente Minnelli.<\/p>\n (Gregor, Ulrich\u2014Patalas, Enno: A film vil\u00e1gt\u00f6rt\u00e9nete. Budapest: Gondolat, 1966)<\/em><\/p>\n Mint ahogy a harmincas \u00e9vek elej\u00e9n is a musical fellend\u00fcl\u00e9se k\u00eds\u00e9rte a gengszterfilmek divatj\u00e1t, ugyan\u00fagy k\u00f6vetkezett be a m\u0171faj \u00fajj\u00e1\u00e9led\u00e9se a negyvenes \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9n, a r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9netek megjelen\u00e9s\u00e9vel p\u00e1rhuzamosan. A realizmus mindk\u00e9t esetben a musicalben tal\u00e1lta meg a maga ellenk\u00e9p\u00e9t.<\/p>\n A filmmusical els\u0151 vir\u00e1gkor\u00e1t \u2013 1933 \u00e9s 1939 k\u00f6z\u00f6tt \u2013 a koreogr\u00e1fusok \u00e9s a t\u00e1ncosok hat\u00e1rozt\u00e1k meg; mikor pedig pang\u00e1s k\u00f6vetkezett be, egy rendez\u0151 fell\u00e9p\u00e9se ind\u00edtotta el a meg\u00fajhod\u00e1s\u00e1t. Vincente Minnelli (sz\u00fcletett 1913-ban) m\u00e1r h\u00e1romesztend\u0151s kor\u00e1ban fell\u00e9pett apja sz\u00ednt\u00e1rsulat\u00e1ban, a Minnelli Brothers Dramatic Tent Shows-ban. F\u00e9nyk\u00e9p\u00e9sz \u00e9s d\u00edszlettervez\u0151 lett bel\u0151le, sz\u00e1mos darabot rendezett a Broadwayn, majd a Radio City Music Hall rev\u00fcihez tervezett d\u00edszleteket. 1940-ben az MGM k\u00e9tesztend\u0151s tanulm\u00e1ny\u00fatra h\u00edvta meg: ennek az eredm\u00e9nye lett 1942-ben az els\u0151 filmmusicalje. A k\u00f6vetkez\u0151 esztend\u0151k folyam\u00e1n Minnelli rendez\u0151i munk\u00e1ss\u00e1ga h\u00e1rom m\u0171fajra terjedt ki: a v\u00edgj\u00e1t\u00e9kra (Pandro S. Berman gy\u00e1rt\u00e1svezet\u0151vel), a dr\u00e1m\u00e1ra (John Housemannel) \u00e9s a musicalre (Arthur Freed producerrel, aki m\u00e1s rendez\u0151kkel is k\u00e9sz\u00edtett musicaleket). Minnelli v\u00edgj\u00e1t\u00e9kai (p\u00e9ld\u00e1ul a Father of the Bride – A menyasszony apja, 1950) \u00e9s dr\u00e1m\u00e1i (The Bad and the Beautiful – A rossz \u00e9s a sz\u00e9p, 1952) nem emelkedtek fel\u00fcl az \u00edzl\u00e9ses konfekci\u00f3 sz\u00ednvonal\u00e1n, de musicaljei az amerikai filmt\u00f6rt\u00e9net egyik legragyog\u00f3bb fejezet\u00e9t jelentik.<\/p>\n Minnelli els\u0151 filmje a Cabin in the Sky (Kunyh\u00f3 az \u00e9gben, 1942) a d\u00e9li \u00e1llamok n\u00e9gereinek v\u00e1gy\u00e1lmait \u00fcltette \u00e1t elt\u00e1ncolt mes\u00e9v\u00e9. Az I Dood it (\u00c9n tettem, 1943) nem annyira t\u00e1ncfilm volt, mint ink\u00e1bb slapstick comedy t\u00e1ncbet\u00e9tekkel. A Meet Me in St. Louis (Randev\u00fa St. Louisban, 1944) a Kunyh\u00f3 az \u00e9gben vonal\u00e1t folytatta: a d\u00e9li \u00e1llamok sz\u00e1zadfordul\u00f3 k\u00f6r\u00fcli \u00e9let\u00e9t n\u00e9gy, egy-egy \u00e9vszaknak megfelel\u0151 jelenetben s\u0171r\u00edtette \u00f6ssze, s mindegyik jelenetet egy-egy r\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9p ihlette. A The Clock (Az \u00f3ra, 1944) c\u00edm\u0171 filmben Minnelli aktu\u00e1lis helyzetet v\u00e1lasztott t\u00e9m\u00e1ul: egy katona k\u00e9tnapos szabads\u00e1ga alatt megismerkedik New Yorkban egy le\u00e1nnyal, beleszeret \u00e9s elveszi feles\u00e9g\u00fcl. A Broadway Melodie-nak (1945) nincs \u00f6sszef\u00fcgg\u0151 cselekm\u00e9nye, hanem t\u00edz jelenetb\u0151l van \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtva (h\u00e1rom nem is Minnelli, hanem m\u00e1s rendez\u0151k m\u0171ve), amelyek egyike-m\u00e1sika ism\u00e9t a sz\u00e1zadfordul\u00f3 eml\u00e9keit id\u00e9zi fel. Egy k\u00e9pzeletbeli d\u00e9l amerikai \u00e1llamban j\u00e1tsz\u00f3dik a Yolanda and the Thief (Jolanda \u00e9s a tolvaj, 1946), ennek cselekm\u00e9ny\u00e9t akarata ellen\u00e9re er\u0151szakolt\u00e1k r\u00e1 Minnellire; a The Pirate (A kal\u00f3z, 1947) t\u00e9m\u00e1j\u00e1val egy, a Karib szigeteken j\u00e1tsz\u00f3d\u00f3 szerelmi t\u00f6rt\u00e9nettel viszont ism\u00e9t saj\u00e1t t\u00e9mak\u00f6r\u00e9hez tal\u00e1lt vissza. Az An American in Parist (Egy amerikai P\u00e1rizsban, 1950) elhalmoz\u00f3 Oscar-es\u0151 jelezte Minnelli p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1nak tet\u0151pontj\u00e1t, pedig a film egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rte el a kor\u00e1bbiak z\u00e1rts\u00e1g\u00e1t \u00e9s kiegyens\u00falyozotts\u00e1g\u00e1t. A The Band Wagon (A zenekar kocsija, 1952) cselekm\u00e9nye \u2013 egy \u00f6reged\u0151 t\u00e1ncos pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sai, hogy visszat\u00e9rjen a sz\u00ednpadra \u2013 sem egy\u00e9b, mint szeg\u00e9nyes \u00fcr\u00fcgy \u2013 sz\u00ednvonal tekintet\u00e9ben egym\u00e1st\u00f3l nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u201esz\u00e1mok\u201d rendez\u00e9s\u00e9re.<\/p>\n A cselekm\u00e9ny \u00e9s koreogr\u00e1fia egys\u00e9g\u00e9t, amely m\u00e1r a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tti Fred Astaire filmekben is megtal\u00e1lhat\u00f3 volt, Minnelli legjobb filmjeiben \u00e9s jeleneteiben m\u00e9g a cselekm\u00e9ny, a t\u00e1nc \u00e9s a filmszer\u0171 forma egys\u00e9g\u00e9vel is megtoldotta. Ehhez kap\u00f3ra j\u00f6tt neki a sz\u00ednes filmtechnika fejl\u0151d\u00e9se, mert a sz\u00ednt dr\u00e1mai \u00e9s m\u0171v\u00e9szi alak\u00edt\u00f3 eszk\u00f6zk\u00e9nt vonhatta be munk\u00e1j\u00e1ba. A sz\u00ednek alkalmaz\u00e1s\u00e1ban haszn\u00e1lt legjellegzetesebb m\u00f3dszereinek egyike volt a tomp\u00edtott, fedett t\u00f3nusok hirtelen \u00e1tcsap\u00e1sa tark\u00e1ba, izgalmasba, vagy megford\u00edtva. Sz\u00e9p p\u00e9ld\u00e1t id\u00e9z erre E. Chaumeton: \u201eA Limehouse Blues c\u00edm\u0171 szkeccsben (a Broadway Melodie-ban) a fekete ruh\u00e1ba \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt bolondok par\u00e1d\u00e9ja ut\u00e1n egy kerekp\u00e1ros megy a s\u0171r\u0171s\u00f6d\u0151 k\u00f6dben az alkonyat meg\u00fclte sz\u0171k utc\u00e1n. A t\u00f3nus elhalv\u00e1nyodik, ak\u00e1rcsak a lej\u00e1rt gramofonlemez, majd egy n\u0151 jelenik meg rik\u00edt\u00f3 s\u00e1rga, szorosan testre szabott koszt\u00fcmben.\u201d Id\u0151nk\u00e9nt egy-egy film vagy jelenet teljesen valamely jellemz\u0151 sz\u00ednkompoz\u00edci\u00f3ra van hangolva, amely a kornak vagy a cselekm\u00e9ny helysz\u00edn\u00e9nek tipikus von\u00e1sait fejezi ki: \u00edgy p\u00e9ld\u00e1ul a Kunyh\u00f3 az \u00e9gben a r\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9pek sz\u00e9pia t\u00f3nus\u00e1t id\u00e9zi, ugyan\u00edgy a Limehouse Blues d\u00edszletei is.<\/p>\n Az A Great Lady Has an Interview (Egy el\u0151kel\u0151 h\u00f6lgy interj\u00fat ad) c\u00edm\u0171 m\u00e1sik Broadway Melodie-bet\u00e9t feh\u00e9r \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn \u00e1rnyalatai a jelenet ironikus hangulat\u00e1t h\u00fazz\u00e1k al\u00e1. A Jolanda \u00e9s a tolvaj intern\u00e1tusi jelenet\u00e9nek tarkabarka sz\u00ednei gyermek \u00e1ltal festett akvarellekre eml\u00e9keztetnek. V\u00e9g\u00fcl az Egy amerikai P\u00e1rizsban nagy balettj\u00e9ben minden \u00fajabb jelenetet m\u00e1sik francia impresszionista palett\u00e1j\u00e1nak a sz\u00edneivel egy\u00e9n\u00edt a rendez\u0151.<\/p>\n Minnelli mindig olyankor remekelt, amikor amerikai mond\u00e1kra \u00e9s eml\u00e9kekre, vagy az amerikai val\u00f3s\u00e1gra utalt. A Kunyh\u00f3 az \u00e9gben \u00e9s a Randev\u00fa St. Louisban t\u0151sgy\u00f6keres D\u00e9lje, meg Az \u00f3ra New Yorkja nem annyira e t\u00e1jak \u00e9s v\u00e1rosok val\u00f3s\u00e1g\u00e1t, mint l\u00e9nyeg\u00e9t t\u00fckr\u00f6zik, ahogy az az amerikaiak k\u00e9pzelet\u00e9ben \u00e9l. Filmjeinek sz\u00e1mos \u00e1lomjelenet\u00e9ben be is vallja e l\u00e1tom\u00e1sok ill\u00fazi\u00f3 jelleg\u00e9t, p\u00e9ld\u00e1ul A kal\u00f3zban, ahol egy Vikt\u00f3ria korabeli sz\u00e9passzony \u00e9let\u00e9ben az \u00e1lom \u00e9s a val\u00f3s\u00e1g l\u00e9pten-nyomon \u00e1tcsap egym\u00e1sba. Minnelli filmjeiben \u00e1lland\u00f3an valami k\u00f6nnyed ir\u00f3nia uralkodik, amelyik az id\u0151szer\u0171 t\u00e1rsadalmi jelens\u00e9gekre c\u00e9lz\u00f3 szkeccsekben szat\u00edr\u00e1v\u00e1 s\u0171r\u0171s\u00f6dik. Ezt l\u00e1tjuk t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt a Broadway Melodie egyik szt\u00e1rj\u00e1nak eml\u00edtett sajt\u00f3konferenci\u00e1j\u00e1n \u00e9s A zenekar kocsija c\u00edm\u0171 film Mickey Spillane detekt\u00edvreg\u00e9nyeit parodiz\u00e1l\u00f3 jelenet\u00e9ben.<\/p>\n 1950 \u00f3ta Minnelli figyelme egyre ink\u00e1bb a tiszta j\u00e1t\u00e9kfilmre ir\u00e1nyul. A Lust for Liveban (Vincent van Gogh, 1955) sz\u00ednes \u00e9letrajzi filmmel pr\u00f3b\u00e1lt h\u00f3dolni Van Gogh eml\u00e9k\u00e9nek, ugyanolyan k\u00e9tes eredm\u00e9nnyel, mint John Huston a Toulouse-Lautrecben. Musicaljeiben egyre jobban elt\u00e1volodott ihlet\u0151j\u00e9t\u0151l, a folkl\u00f3rt\u00f3l \u00e9s az amerikai \u00e9lett\u0151l: a Brigadoonban (1955) egy el\u00e1tkozott sk\u00f3t falu legend\u00e1j\u00e1t moderniz\u00e1lta, a Kismetben (V\u00e9gzet, 1955) pedig egy keleti mes\u00e9t. Minnelli a Gigi (1958) \u00e9s a Bells Are Ringing (Megsz\u00f3lalnak a cseng\u0151k, 1960) c\u00edm\u0171, t\u00e1nc n\u00e9lk\u00fcli \u00e9nekes filmekben b\u00facs\u00fazott el a musical m\u0171faj\u00e1t\u00f3l. De fest\u0151i tehets\u00e9ge m\u00e9g tov\u00e1bbra is megmutatkozik dr\u00e1mai sz\u00ednhaszn\u00e1lat\u00e1ban, p\u00e9ld\u00e1ul a Designing Womanben (Tervez\u0151 asszonyok, 1957) \u00e9s Some Came Runningban (Van, aki futva j\u00f6n, 1959).<\/p>\n Minnelli iskol\u00e1j\u00e1b\u00f3l k\u00f6zben k\u00e9t rendez\u0151 is kiemelkedett, akik n\u00e9h\u00e1ny filmben tov\u00e1bb folytatt\u00e1k a musical hagyom\u00e1ny\u00e1t: Gene Kelly \u00e9s Stanley Donen. Gene Kelly (sz. 1912) 1942 \u00f3ta sz\u00e1mtalan musicalben szerepelt t\u00e1ncos szerepekben. Stanley Donen (sz. 1924) pedig koreogr\u00e1fusk\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00f6tt 1944-t\u0151l fogva Kelly mellett, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt sz\u00e1mos Minnelli filmben. Legjobb filmjeiket egy\u00fctt forgatt\u00e1k: On the Town (A v\u00e1rosban, 1949) Singin\u2019 in the Rain (\u00c9nek az es\u0151ben, 1951) \u00e9s It’s Always Fair Weather (Mindig sz\u00e9p az id\u0151, 1955). K\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n k\u00e9sz\u00edtettek n\u00e9h\u00e1ny j\u00e1t\u00e9kfilmet is, de ezek, ahogy azt Minnelli eset\u00e9ben is l\u00e1ttuk, t\u00e1volr\u00f3l sem \u00e9rt\u00e9k el musicaljeik \u00f6tletess\u00e9g\u00e9t. Donen h\u00e1rom musicalt forgatott Kelly n\u00e9lk\u00fcl, a Give a Girl a Break (Adj alkalmat a n\u0151nek, 1951), a Seven Brides for Seven Brotherst (H\u00e9t testv\u00e9rnek h\u00e9t menyasszony, 1954) \u00e9s a Funny Face-t (J\u00f3pofa, 1956). Kelly Donen n\u00e9lk\u00fcl egyet: Invitation to the Dance (Felh\u00edv\u00e1s t\u00e1ncra, 1953), amely egy\u00e9bk\u00e9nt ink\u00e1bb megfilmes\u00edtett balett, mint val\u00f3di musical.<\/p>\n Gene Kelly m\u00e1r t\u00e1ncosk\u00e9nt is saj\u00e1tos ironikus st\u00edlust m\u0171velt, amely pontoss\u00e1g\u00e1val \u00e9s k\u00f6nnyeds\u00e9g\u00e9vel azt a benyom\u00e1st kelti, mintha a t\u00e1ncos nem azonosulna a szerep\u00e9vel, hanem mosolyogva k\u00edv\u00fcl \u00e1llna rajta. (Fred Astaire, akit gyakran emlegetnek Gene Kellyvel egy\u00fctt, ellenkez\u0151leg, \u00e9ppen az \u00e9rzelmek t\u00f6k\u00e9letes kifejez\u00e9s\u00e9ben jeleskedett: filmjeinek legszebb jelenetei az elt\u00e1ncolt szerelmi vallom\u00e1sok.) A Minnelli musicaljeiben l\u00e1that\u00f3 ir\u00f3nia m\u00e9g jobban kifejez\u00e9sre jut Kelly \u00e9s Donen filmjeiben. Anyagukat nem a folkl\u00f3rb\u00f3l, hanem a modern val\u00f3s\u00e1gb\u00f3l mer\u00edtik. A v\u00e1rosban c\u00edm\u0171 film h\u00e1rom szabads\u00e1gos matr\u00f3z New York-i \u00e9lm\u00e9nyeit mondja el; az \u00c9nek az es\u0151ben cselekm\u00e9nye Hollywoodban j\u00e1tsz\u00f3dik a hangosfilm bevezet\u00e9s\u00e9nek idej\u00e9n; a Mindig sz\u00e9p az id\u0151 h\u00e1rom h\u00e1bor\u00fas bajt\u00e1rsr\u00f3l sz\u00f3l, akik szabadul\u00e1suk ut\u00e1n t\u00edz \u00e9vvel \u00fajra \u00f6sszetal\u00e1lkoznak \u00e9s meg\u00fcnneplik a viszontl\u00e1t\u00e1st. Minnelli musicaljei Capra kedves v\u00edgj\u00e1t\u00e9kaihoz hasonl\u00edtanak, Donen \u00e9s Kelly filmjei viszont Sturges sz\u00e1raz szarkazmus\u00e1ra eml\u00e9keztetnek.<\/p>\n A Mindig sz\u00e9p az id\u0151 katonabajt\u00e1rsainak tri\u00f3ja, amelyben (h\u00e1romszoros \u00e9nekes monol\u00f3gf\u00e9l\u00e9ben) mindegyik\u00fck szabad foly\u00e1st enged a m\u00e1sik kett\u0151 l\u00e1tt\u00e1n \u00e9rzett csal\u00f3d\u00e1s\u00e1nak, keser\u0171 c\u00e1folata az oly sokat magasztalt sz\u00e9tszak\u00edthatatlan bajt\u00e1rsi \u00f6sszetart\u00e1snak. A film v\u00e9ge a r\u00e9gi slapstickekhez hasonl\u00edt: az elfogyasztott alkoholt\u00f3l v\u00e9g\u00fcl megenyh\u00fclt h\u00e1rom bar\u00e1t k\u00f6z\u00f6s er\u0151vel sz\u00e9td\u00fal egy telev\u00edzi\u00f3st\u00fadi\u00f3t. Donennek \u00e9s Kellynek a rendez\u00e9se is t\u00f6bb gondolati elemet tartalmaz, mint Minnelli\u00e9, nem fest\u0151i hat\u00e1sra \u00e9s hangulatkelt\u00e9sre t\u00f6rekszik, hanem kritik\u00e1t gyakorol: a Mindig sz\u00e9p az id\u0151ben a cinemascopev\u00e1szon t\u00f6bb \u00edzben h\u00e1rom k\u00e9pmez\u0151re oszlik, amelyek mindegyike ironikus kontrasztot alkot a m\u00e1sik kett\u0151vel; a J\u00f3pof\u00e1ban Donen egysz\u00edn\u0171 k\u00e9psorokkal \u00e9s kimerev\u00edt\u00e9sekkel oper\u00e1l, amelyek ugyancsak t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3an mutatj\u00e1k be a cselekm\u00e9nyt.<\/p>\n Egyes filmekben, p\u00e9ld\u00e1ul a Broadway Melodie, az \u00c9nek az es\u0151ben \u00e9s a Mindig sz\u00e9p az id\u0151 c. filmekben a musical m\u0171faj legszebb lehet\u0151s\u00e9gei val\u00f3sulnak meg. K\u00f6zel \u00e1llnak a val\u00f3s\u00e1ghoz, de m\u00e9gis vid\u00e1man diadalmaskodnak felette; a zene, a t\u00e1nc \u00e9s a sz\u00edn fittyet h\u00e1ny az \u201e\u00e9let komolys\u00e1g\u00e1nak\u201d, \u00e9s a szerelem \u00e9s a boldogs\u00e1g gy\u0151zelm\u00e9t \u00edg\u00e9ri.<\/p>\n (Gregor, Ulrich\u2014Patalas, Enno: A film vil\u00e1gt\u00f6rt\u00e9nete. Budapest: Gondolat, 1966)<\/em><\/p>\n Sz\u00edn\u00e9sz, t\u00e1ncos, \u00e9nekes, koreogr\u00e1fus. M\u00e1r h\u00e9t\u00e9ves kor\u00e1ban fell\u00e9pett sz\u00ednpadon. 1933-t\u0151l filmezett. A zen\u00e9s film egyik legkiemelked\u0151bb alakja. A harmincas \u00e9vekben \u00e1lland\u00f3 partnere volt Ginger Rogers.<\/p>\n Koreogr\u00e1fus, rendez\u0151. P\u00e1ly\u00e1j\u00e1t sz\u00ednpadi rendez\u0151k\u00e9nt kezdte. Zen\u00e9s j\u00e1t\u00e9kokat rendezett, a t\u00e1ncokat is \u0151 tervezte \u00e9s tan\u00edtotta be. 1930-ban ker\u00fclt Hollywoodba, ahol koreogr\u00e1fusk\u00e9nt kezdte p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1t. A zen\u00e9s film t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek legend\u00e1s alakja. Munk\u00e1it az extravag\u00e1ns d\u00edszletek, a fel\u00fcln\u00e9zetb\u0151l kaleidoszk\u00f3pszer\u0171 l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajt\u00f3 t\u00e1nckari bet\u00e9tek teszik eml\u00e9kezetess\u00e9.<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9szn\u0151, t\u00e1ncosn\u0151. Az Orosz Balett t\u00e1ncosak\u00e9nt kezdte p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1t. Fred Astaire partnerek\u00e9nt v\u00e1lt h\u00edress\u00e9, legnagyobb siker\u00e9t Gene Kelly oldal\u00e1n aratta az \u00c9nek az es\u0151ben c\u00edm\u0171 filmben.<\/p>\n \u00c9nekes, t\u00e1ncos. P\u00e1ly\u00e1j\u00e1t akrobatak\u00e9nt, p\u00e1rizsi mulat\u00f3kban kezdte, \u00fatja innen vezetett a rev\u00fcbe. M\u00e1r negyven \u00e9ves elm\u00falt, amikor filmes karrierje beindult. Franci\u00e1s kiejt\u00e9s\u00e9vel, arisztokratikus modor\u00e1val v\u00e1lt a \u201930-as \u00e9vek amerikai filmj\u00e9nek jellegzetes alakj\u00e1v\u00e1.<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9sz, \u00e9nekes. Az amerikai zen\u00e9s film egyik legfuttatottabb, legkedveltebb \u00e9s leghosszabb ideig sz\u00ednen l\u00e9v\u0151 szem\u00e9lyis\u00e9ge..<\/p>\n Magyar sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa amerikai rendez\u0151. \u00c9letm\u0171ve roppant gazdag, f\u00e9nykora a harmincas \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9re esik A My Fair Lady rendez\u00e9s\u00e9\u00e9rt Oscar-d\u00edjjal jutalmazta az Amerikai Filmakad\u00e9mia.<\/p>\n Magyar sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa amerikai rendez\u0151. A magyar filmm\u0171v\u00e9szet megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek fontos szem\u00e9lyis\u00e9ge. 1919-ben B\u00e9csbe, majd Hollywoodba k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. \u00d6sszesen t\u00f6bb mint sz\u00e1z filmet rendezett. Oscar-d\u00edban r\u00e9szes\u00fclt Casablanca c\u00edm\u0171 filmj\u00e9\u00e9rt. Szinte minden m\u0171fajban kipr\u00f3b\u00e1lta mag\u00e1t, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt 17 zen\u00e9s filmet is rendezett.<\/p>\n Rendez\u0151, koreogr\u00e1fus, producer. Az \u00c9nek az es\u0151ben t\u00e1rsrendez\u0151je. K\u00e9t tucat zen\u00e9s film elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9ben vett r\u00e9szt rendez\u0151k\u00e9nt, koreogr\u00e1fusk\u00e9nt vagy producerk\u00e9nt.<\/p>\n Rendez\u0151, koreogr\u00e1fus. T\u00e1ncosk\u00e9nt kezdte filmes p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1t. K\u00e9t legnagyobb rendez\u0151i sikere a Kabar\u00e9 (1972) \u00e9s a Mindhal\u00e1lig zene (1979). A Kabar\u00e9 rendez\u00e9s\u00e9\u00e9rt Oscar-d\u00edjjal jutalmazt\u00e1k.<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9szn\u0151, \u00e9nekesn\u0151. Tizenn\u00e9gy \u00e9ves kor\u00e1t\u00f3l j\u00e1tszott filmekben, majd 1939-ben l\u00e1tv\u00e1nyos sikert aratott az \u00d3z, a csod\u00e1k csod\u00e1ja Dork\u00e1jak\u00e9nt. A negyvenes \u00e9vek szt\u00e1rja volt. Vincente Minnelli filmrendez\u0151vel k\u00f6t\u00f6tt h\u00e1zass\u00e1g\u00e1b\u00f3l sz\u00fcletett l\u00e1nya Liza Minnelli.<\/p>\n Norv\u00e9g sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa sz\u00edn\u00e9szn\u0151, m\u0171korcsoly\u00e1z\u00f3. H\u00e1romszoros olimpiai bajnok volt (1928, 1932, 1936). \u00cdgy fedezt\u00e9k fel a j\u00e9grev\u00fc, majd a zen\u00e9s film sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9sz, \u00e9nekes, az els\u0151 \u00e9nekes filmszt\u00e1r. \u0150 j\u00e1tszotta az els\u0151 hangosfilm, a Jazz\u00e9nekes f\u0151szerep\u00e9t.<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9sz, t\u00e1ncos, \u00e9nekes, koreogr\u00e1fus, rendez\u0151. A negyvenes \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9t\u0151l a hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9ig megszak\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dolgozott, jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t tekintve csak Fred Astaire foghat\u00f3 hozz\u00e1. Feledhetetlen alak\u00edt\u00e1st ny\u00fajtott az Egy amerikai P\u00e1rizsban (1951) \u00e9s az \u00c9nek az es\u0151ben (1952) c. klasszikusokban. Rendez\u0151k\u00e9nt is t\u00f6bb filmet jegyez, p\u00e9ld\u00e1ul az 1969-es Hello Dolly!-t.<\/p>\n Rendez\u0151, producer. Els\u0151sorban gengszterfilmjeir\u0151l ismert, de mintegy m\u00e1sf\u00e9l tucat zen\u00e9s film is f\u0171z\u0151dik nev\u00e9hez, amelyeket producerk\u00e9nt, illetve rendez\u0151k\u00e9nt jegyez.<\/p>\n Rendez\u0151, producer. 1913-t\u00f3l filmezett N\u00e9metorsz\u00e1gban, 1923-ban k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt Hollywoodba. A filmt\u00f6rt\u00e9net egyik legkiv\u00e1l\u00f3bb v\u00edgj\u00e1t\u00e9krendez\u0151je. H\u00e9t zen\u00e9s filmet is jegyez.<\/p>\n Filmrendez\u0151, a klasszikus hollywoodi musical mestere. A d\u00edszlettervez\u00e9s, a f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9szet fel\u0151l \u00e9rkezett a film vil\u00e1g\u00e1ba. Kiemelked\u0151 rendez\u00e9sei: A kal\u00f3z (1947), Egy amerikai P\u00e1rizsban (1951), Gigi(1958).<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9szn\u0151, \u00e9nekesn\u0151, t\u00e1ncosn\u0151. 14 \u00e9ves kor\u00e1ban kezdett el szerepelni a Broadwayn, 1931-t\u0151l j\u00e1tszott hollywoodi produkci\u00f3kban. A harmincas \u00e9vek zen\u00e9s filmjeinek t\u00e1ncos szt\u00e1rja, aki egy\u00e9bk\u00e9nt pr\u00f3zai darabokban is szerepelt. Kilenc filmben volt Fred Astaire partnere. Legend\u00e1s p\u00e1rosuk Federico Fellinit is megihlette (Ginger \u00e9s Fred, 1985).<\/p>\n Sz\u00edn\u00e9szn\u0151, \u00fasz\u00f3. 15 \u00e9ves kor\u00e1ban \u00fasz\u00f3bajnok volt, \u00edgy ker\u00fclt be egy v\u00edzirev\u00fcbe. Az MGM leszerz\u0151dtette, hogy megfelel\u0151 sportol\u00f3 riv\u00e1lisa legyen Sonia Henie-nek, a korcsolya-bajnokn\u0151nek. 1944 \u00e9s 1960 k\u00f6z\u00f6tt 18 zen\u00e9s filmben j\u00e1tszott.<\/p>\n A Broadway t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek egyik legnevesebb producere, aki felvir\u00e1goztatta a rev\u00fc m\u0171faj\u00e1t. P\u00e1rizsi mint\u00e1ra 1907-ben hozta l\u00e9tre legend\u00e1s rev\u00fcj\u00e9t, a Ziegfeld Follies-t, amely a harmincas \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9ig vir\u00e1gzott. Az amerikai zen\u00e9s sz\u00ednpad egyik meghat\u00e1roz\u00f3 alakja, aki t\u00e9m\u00e1t adott t\u00f6bb zen\u00e9s filmnek is: A nagy Ziegfeld (1936), Funny Girl (1968).<\/p>\n Szerintem egy musical, ak\u00e1r komoly a t\u00e9m\u00e1ja, ak\u00e1r nem, eszt\u00e9tikai szempontb\u00f3l ugyanolyan komoly, mint b\u00e1rmely m\u00e1s film. <\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":356,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_jetpack_memberships_contains_paid_content":false,"footnotes":""},"categories":[12],"tags":[223,16,216,220,222,218,217,219],"class_list":["post-89","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fejezetek-a-filmtoertenetbol","tag-bing-crosby","tag-film","tag-fred-astaire","tag-gene-kelly","tag-george-cukor","tag-musical","tag-tanc","tag-vincente-minelli"],"yoast_head":"\n![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/chevalier.jpg\")
![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/cukor.jpg\")
9.2. Az els\u0151 musicalek<\/h1>\n
![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/LUBITSCH.jpg\")
9.3. Vincente Minnelli \u00e9s a musical<\/h1>\n
![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/Vincente-Minnelli.jpg\")
A korszak jelent\u0151s egy\u00e9nis\u00e9gei<\/h1>\n
Astaire, Fred (1899-1987)<\/h2>\n
Berkeley, Busby (1895-1976)<\/h2>\n
Charisse, Cyd (1921-2008)<\/h2>\n
![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/cyd-charisse.jpg\")
Chevalier, Maurice (1888-1972)<\/h2>\n
Crosby, Bing (1904-1977)<\/h2>\n
Cukor, George (1899, New York – 1983, Los Angeles)<\/h2>\n
Curtiz, Michael (Kert\u00e9sz Mih\u00e1ly) (1888, Budapest – 1962, Hollywood)<\/h2>\n
Donen, Stanley (1924-2019)<\/h2>\n
Fosse, Bob (1927-1987)<\/h2>\n
![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/BobFosse.jpg\")
Garland, Judy (1922-1969)<\/h2>\n
Henie, Sonja (1912-1969)<\/h2>\n
Jolson, AI (1886-1950)<\/h2>\n
Kelly, Gene (1912-1996)<\/h2>\n
Le Roy, Mervyn (1900-1972)<\/h2>\n
Lubitsch, Ernst (1892-1948)<\/h2>\n
Minnelli, Vincente (1913-1986)<\/h2>\n
Rogers, Ginger (1911-1995)<\/h2>\n
Williams, Esther (1921-2013)<\/h2>\n
Ziegfeld, Florenz (1867-1932)<\/h2>\n
![\"\"](\"http:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/Florenz_Ziegfeld.jpg\")
Aj\u00e1nlott irodalom<\/h1>\n
\n