![\"62.](\"https:\/\/www.mafsz.hu\/wp-content\/uploads\/2014\/06\/Korda_Sandor.jpg\")
15.2.1. A dokumentum-j\u00e1t\u00e9kfilm a h\u00e1bor\u00fa alatt<\/h2>\n
A Korda-iskola 1933 \u00e9s 1939 k\u00f6z\u00f6tt gy\u00e1rtott egyforma, kozmopolita, extrovert\u00e1lt j\u00e1t\u00e9kfilmjeivel szemben Rank filmjei 1944-ig egy\u00e9ni jelleget mutattak. A brit j\u00e1t\u00e9kfilm els\u0151 \u00edzben \u00f6lt\u00f6tt nemzeti arculatot, els\u0151 \u00edzben fordult az aktu\u00e1lis val\u00f3s\u00e1g fel\u00e9 \u00e9s bocs\u00e1tkozott politikai k\u00e9rd\u00e9sek felvet\u00e9s\u00e9be. Eur\u00f3pa egyetlen m\u00e1s \u00e1llam\u00e1ban sem volt a j\u00e1t\u00e9kfilm oly kev\u00e9ss\u00e9 felk\u00e9sz\u00fclve r\u00e1, hogy a val\u00f3s\u00e1ggal foglalkozz\u00e9k, de egyetlen m\u00e1s orsz\u00e1g sem l\u00e1tott hozz\u00e1 az \u00faj feladat megold\u00e1s\u00e1hoz hasonl\u00f3 komolys\u00e1ggal. A n\u00e9met \u00e9s az olasz film a propaganda parancsuralm\u00e1t ny\u00f6gte, a francia a megsz\u00e1ll\u00e1s k\u00f6vetkezt\u00e9ben politikailag semleges magatart\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00fclt, az amerikai \u00e9s a szovjet film pedig m\u00e9g mindig b\u00e9keprogramj\u00e1t folytatta. A brit filmet viszont arra k\u00e9nyszer\u00edtett\u00e9k a korviszonyok, hogy v\u00e1laszt adjon a h\u00e1bor\u00fa \u00e1ltal felvetett probl\u00e9m\u00e1kra, j\u00f3llehet semmif\u00e9le el\u0151re gy\u00e1rtott felelet nem \u00e1llt rendelkez\u00e9s\u00e9re.<\/p>\n
Egy olyan \u00fczleti szempontokt\u00f3l vez\u00e9relt filmgy\u00e1rt\u00e1snak, mint amilyen az angol, term\u00e9szetesen bizonyos id\u0151re volt sz\u00fcks\u00e9ge az \u00e1t\u00e1ll\u00e1shoz. 1940-ben, s\u0151t m\u00e9g 1941-ben is, a h\u00e1bor\u00fa, mint t\u00e9ma, szinte kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl melodramatikus form\u00e1ban jelentkezett. Id\u0151szer\u0171 esem\u00e9nyek csup\u00e1n k\u00fcls\u0151 burkot szolg\u00e1ltattak a detekt\u00edv- \u00e9s k\u00e9mfilmek hagyom\u00e1nyos formul\u00e1ihoz.<\/p>\n
Csup\u00e1n 1942-ben \u00e9s 1943-ban k\u00e9sz\u00fcltek olyan filmek, amelyek teljesen levetett\u00e9k a hagyom\u00e1nyos \u00e9rdekfesz\u00edt\u0151, hat\u00e1sos fog\u00e1sokat, \u00e9s a h\u00e1bor\u00fas val\u00f3s\u00e1g fel\u00e9 fordultak. Term\u00e9szetesen csek\u00e9lyebb m\u00e9rt\u00e9kben vonatkozott ez sok olyan filmre, amelyek az egy\u00e9ni tetter\u0151t dics\u0151\u00edtett\u00e9k. B\u00e1r ezek sem siklottak el a harc f\u00e1rads\u00e1gai \u00e9s vesz\u00e9lyei felett, azonban a dramaturgiai feldolgoz\u00e1s csek\u00e9lys\u00e9gnek t\u00fcntette fel a neh\u00e9zs\u00e9geket a sikeresen v\u00e9grehajtott cselekedet keltette diadal\u00e9rz\u00e9ssel szemben.<\/p>\n
M\u00e1sk\u00e9nt \u00e1ll a helyzet azokkal a filmekkel, amelyeknek a rendez\u0151i a harmincas \u00e9vek John Grierson-f\u00e9le iskol\u00e1j\u00e1nak a hat\u00e1sa alatt \u00e1lltak, vagy egyenesen onnan ker\u00fcltek ki. Ezekben a harc \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1nak a r\u00e9szletei gyakran olyan jelent\u0151s\u00e9get nyernek, hogy ez m\u00e9g a kor uralkod\u00f3 ideol\u00f3gi\u00e1j\u00e1val szemben is \u00e9rv\u00e9nyre jut. Ezek a dokumentum jelleg\u0171 j\u00e1t\u00e9kfilmek val\u00f3s\u00e1gos iskol\u00e1t alkotnak, s rendez\u0151ik gyakran csak \u00e1rnyalatokban k\u00fcl\u00f6nb\u00f6znek egym\u00e1st\u00f3l.<\/p>\n
H\u00e1rom filmj\u00e9vel Charles Frend volt a csoport rendez\u0151i k\u00f6z\u00fcl a legterm\u00e9kenyebb. Frend t\u00edz \u00e9ven \u00e1t v\u00e1g\u00f3k\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, miel\u0151tt a The Big Blockade (A nagy blok\u00e1d, 1941) c\u00edm\u0171 m\u0171v\u00e9vel mint rendez\u0151 jelentkezett. Felk\u00e9sz\u00fclts\u00e9g\u00e9r\u0151l tett tan\u00fabizonys\u00e1got a The Foreman Went to France-ban (Az el\u0151munk\u00e1s Franciaorsz\u00e1gba ment, 1942) \u00e9s a San Demetrio, Londonban (1943). Mindkett\u0151ben er\u0151teljesen \u00e9rezz\u00fck a h\u00e1bor\u00fa sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g\u00e9t, az egyikben a polg\u00e1ri lakoss\u00e1g szenved\u00e9seit l\u00e1tjuk a n\u00e9met csapatok franciaorsz\u00e1gi el\u0151nyomul\u00e1sa alatt, a m\u00e1sikban azt az iszonyatot, amelyet egy kereskedelmi haj\u00f3 leg\u00e9nys\u00e9ge \u00e9l \u00e1t a tengeralattj\u00e1r\u00f3k t\u00e1mad\u00e1sai k\u00f6zben. M\u00e9g a szokv\u00e1nyos happy endek sem k\u00e9pesek a sz\u00f6rny\u0171s\u00e9geket bagatelliz\u00e1lni. K\u00e9s\u0151bb Frend egy\u00e9b t\u00e9m\u00e1kkal is megpr\u00f3b\u00e1lkozott, de csak a The Cruel Sea-vel (A kegyetlen tenger, 1952), amely ugyancsak a tengeri h\u00e1bor\u00fat id\u00e9zi fel, \u00e9rte el ism\u00e9t h\u00e1bor\u00fas filmjei sz\u00ednvonal\u00e1t.<\/p>\n
Harry Watt Nine Men (Kilenc f\u00e9rfi, 1942) c\u00edm\u0171 m\u0171v\u00e9vel ker\u00fclt \u00e1t a t\u00e1j\u00e9koztat\u00e1s\u00fcgyi miniszt\u00e9rium dokumentumfilm csoportj\u00e1b\u00f3l a j\u00e1t\u00e9kfilmgy\u00e1rt\u00e1sba. Ez a m\u0171ve a leghitelesebb mindazon j\u00e1t\u00e9kfilmek k\u00f6z\u00fcl, amelyek a sivatagi h\u00e1bor\u00fa t\u00e9m\u00e1j\u00e1t dolgozz\u00e1k fel. Watt az iskola egyetlen rendez\u0151je, aki a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n is h\u0171 maradt a dokumentumfilmhez.<\/p>\n
Michael Powell filmjei k\u00fcl\u00f6n\u00f6s ingadoz\u00e1st mutatnak a dokumentarizmus \u00e9s a fantasztikum k\u00f6z\u00f6tt. Legjelent\u0151sebb h\u00e1bor\u00fa el\u0151tti filmjei a The Edge of the World (A vil\u00e1g sz\u00e9le, 1937) Flaherty Az arani ember c\u00edm\u0171 filmj\u00e9nek hagyom\u00e1nyait k\u00f6vette. One of Our Aircrafts is Missing (Egy g\u00e9p\u00fcnk nem t\u00e9rt vissza, 1942) egy bomb\u00e1z\u00f3g\u00e9p leg\u00e9nys\u00e9g\u00e9nek a lezuhan\u00e1s\u00e1t \u00e9s megmenek\u00fcl\u00e9s\u00e9t mondja el. B\u00e1r a rendez\u00e9s nem veti el a hat\u00e1svad\u00e1szatot, Powell m\u00e9gis bizonys\u00e1got tesz r\u00f3la, hogy er\u0151s \u00e9rz\u00e9ke van a r\u00e9szletek hiteless\u00e9ge ir\u00e1nt.<\/p>\n
1944-ben az angol film m\u00e1r \u00e1ltal\u00e1ban elfordult az id\u0151szer\u0171 t\u00e9m\u00e1kt\u00f3l, r\u00e9szben Rank \u00faj vil\u00e1gpiaci politik\u00e1ja miatt, r\u00e9szben pedig az\u00e9rt, mert a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g m\u00e1r kezdett beleunni. Csup\u00e1n a filmipart\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl k\u00e9sz\u00fclt dokumentumfilmek foglalkoztak m\u00e9g a frontesem\u00e9nyekkel, j\u00e1t\u00e9kfilmek csak ritk\u00e1n utaltak a h\u00e1bor\u00fa hat\u00e1s\u00e1ra az otthon maradottak mag\u00e1n\u00e9let\u00e9re. Az angol j\u00e1t\u00e9kfilm t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben m\u0171v\u00e9szi szempontb\u00f3l nem maradtak k\u00f6vetkezm\u00e9nyei a dokumentarista ir\u00e1nyzatnak. Azok a rendez\u0151k, akik kitartottak st\u00edlusuk mellett, a filmszakma perif\u00e9ri\u00e1ira szorultak, a t\u00f6bbiek viszont eg\u00e9szen elk\u00f6telezt\u00e9k magukat az iparnak. Az iskola kudarca kett\u0151s volt: m\u0171v\u00e9szi \u00e9s t\u00e1rsadalmi. Egyetlen k\u00e9pvisel\u0151je sem v\u00e1llalkozott r\u00e1, hogy a h\u00e1bor\u00fas t\u00e9m\u00e1kon kipr\u00f3b\u00e1lt st\u00edlust tov\u00e1bb fejlessze \u00e9s alkalmazza a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni id\u0151kre, ahogyan azt Olaszorsz\u00e1gban a neorealizmus sikerrel val\u00f3s\u00edtotta meg. A munk\u00e1sp\u00e1rti korm\u00e1ny 1945-\u00f6s szocialista k\u00eds\u00e9rlete nem hatott a j\u00e1t\u00e9kfilmre: csup\u00e1n sokkal k\u00e9s\u0151bb kezdtek a fiatalabb koroszt\u00e1lyhoz tartoz\u00f3 rendez\u0151k tudom\u00e1st venni az angol proletari\u00e1tusr\u00f3l.<\/p>\n
15.2.2. Humphrey Jenning \u00e9s a h\u00e1bor\u00fas dokumentumfilm<\/h2>\n
Az Empire Marketing Board \u00e9s a General Post Office filmoszt\u00e1lyainak munk\u00e1ja r\u00e9v\u00e9n az angol dokumentumfilm szellemileg fel volt k\u00e9sz\u00fclve arra a felvil\u00e1gos\u00edt\u00f3 munk\u00e1ra, amellyel a h\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9se ut\u00e1n kellett megbirk\u00f3znia. A GPO Film Unit foly\u00f3irata azt k\u00f6vetelte, hogy a dokumentumfilm-gy\u00e1rt\u00e1st fektess\u00e9k sz\u00e9lesebb szervez\u00e9si alapra, \u00e9s ez lassacsk\u00e1n meg is val\u00f3sult. A GPO csoportot Crown Film Unit n\u00e9ven a t\u00e1j\u00e9koztat\u00e1s\u00fcgyi miniszt\u00e9riumnak rendelt\u00e9k al\u00e1, \u00e9s jelent\u0151sebb anyagi eszk\u00f6z\u00f6kkel l\u00e1tt\u00e1k el. A fegyveres er\u0151k filmoszt\u00e1lyai is kisz\u00e9les\u00edtett\u00e9k tev\u00e9kenys\u00e9g\u00fcket, \u00e9s nagy riportfilmeket k\u00e9sz\u00edtettek. V\u00e9g\u00fcl mag\u00e1nv\u00e1llalkoz\u00f3k is k\u00e9sz\u00edthettek dokumentumfilmeket, s ehhez \u00e1llami t\u00e1mogat\u00e1st kaptak. A h\u00e1bor\u00fa utols\u00f3 \u00e9veiben a dokumentumfilm Nagy-Britanni\u00e1ban olyan publicisztikai jelent\u0151s\u00e9gre tett szert, \u00e9s olyan m\u0171v\u00e9szi sz\u00ednvonalat \u00e9rt el, amilyet m\u00e1s orsz\u00e1gban m\u00e9g soha nem siker\u00fclt el\u00e9rnie.<\/p>\n
1940 \u00e9s 1945 k\u00f6z\u00f6tt k\u00e9t ir\u00e1nyzatot k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztethet\u00fcnk meg. Az egyik tov\u00e1bb ment a puszta dokument\u00e1l\u00e1sn\u00e1l, \u00e9s eljutott a val\u00f3s\u00e1g esem\u00e9nyeinek a j\u00e1t\u00e9kfilm eszk\u00f6zeivel val\u00f3 rekonstru\u00e1l\u00e1s\u00e1hoz, ami egy\u00fattal lehet\u0151v\u00e9 tette az egy\u00e9ni pszichol\u00f3giai magatart\u00e1s \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1t is. A m\u00e1sik h\u0171 maradt a dokumentumfilmhez, azonban nagyszab\u00e1s\u00fa k\u00f6rk\u00e9pek \u00e9s elemz\u00e9sek szolg\u00e1lat\u00e1ba \u00e1ll\u00edtotta.<\/p>\n
A brit dokumentarist\u00e1k, s\u0151t val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az angol rendez\u0151k k\u00f6z\u00f6tt Humphrey Jennings (1907-1950) volt a legjelent\u0151sebb. Jennings eredetileg sz\u00fcrrealista fest\u0151 \u00e9s k\u00f6lt\u0151 volt, 1934-ben lett Grierson munkat\u00e1rsa.<\/p>\n
Birth of a Robot (Egy robotember sz\u00fclet\u00e9se, 1936) c\u00edm\u0171 k\u00eds\u00e9rleti filmje m\u00e9g nem sokat mutatott a k\u00e9s\u0151bbi fejl\u0151d\u00e9s\u00e9b\u0151l. A Spare Time-ban (Szabadid\u0151, 1939) mutatkozott be els\u0151 \u00edzben, mint a prolet\u00e1r \u00e9s kispolg\u00e1ri Anglia k\u00f6lt\u0151i \u00e1br\u00e1zol\u00f3ja. Egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel, de sz\u00e9p\u00edt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl mutatja be, hogyan haszn\u00e1lj\u00e1k fel egy \u00e9szak-angliai iparv\u00e1ros munk\u00e1sai szabadidej\u00fcket. A h\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9se ut\u00e1n k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00f6tt Az els\u0151 napok \u00e9s a London elviseli forgat\u00e1s\u00e1ban, \u00e9s egyed\u00fcl elk\u00e9sz\u00edtette a Spring Offensive (1940) c\u00edm\u0171, a talaj fel\u00faj\u00edt\u00e1s\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 filmet.<\/p>\n
A h\u00e1bor\u00fa v\u00e9g\u00e9ig m\u00e9g h\u00e9t filmet forgatott Jennings saj\u00e1t rendez\u00e9s\u00e9ben. A legjobbakat egy olyan t\u00e9m\u00e1nak szentelte, amelyet semmilyen m\u00e1s m\u0171ben, m\u00e9g a legjobb dokumentumfilmekben sem \u00e1br\u00e1zoltak ilyen meggy\u0151z\u0151en: az angol n\u00e9p helyt\u00e1ll\u00e1s\u00e1t mutatta be a m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa alatt.<\/p>\n
\u00dagy t\u0171nik, mintha Jenningsnek sz\u00fcks\u00e9ge lett volna a h\u00e1bor\u00fara tehets\u00e9ge kibontakoztat\u00e1s\u00e1hoz. Pedig t\u00e1vol \u00e1llt t\u0151le, hogy a h\u00e1bor\u00fat dics\u0151\u00edtse: filmjeiben arra k\u00e9nyszer\u00edtette az egyszer\u0171 t\u0171zolt\u00f3kat, hogy saj\u00e1t \u00e9letm\u00f3djukat v\u00e9delmezz\u00e9k. Egyik\u00fck sem harcos term\u00e9szet. Jennings nem is k\u00f6vetelt t\u0151l\u00fck sohasem h\u0151si gesztusokat, hanem ehelyett teljesen mell\u00e9kes, spont\u00e1n megnyilv\u00e1nul\u00e1sokban kutatta azokat a tulajdons\u00e1gaikat, amelyeket a vesz\u00e9ly t\u00e1rt fel jellem\u00fckben: az \u00f6sszetart\u00e1s \u00e9rz\u00e9s\u00e9t \u00e9s azt a mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151s\u00e9get, amellyel az egyszer helyesnek felismert dolgokat az embernek v\u00e9gre kell hajtania. Az egy\u00e9ni saj\u00e1toss\u00e1gok megfigyel\u00e9se k\u00f6zben Jennings nem vesztette el a nemzeti \u00e9s t\u00e1rsadalmi szempontb\u00f3l tipikus tulajdons\u00e1gok ir\u00e1nti \u00e9rz\u00e9k\u00e9t. Nem akad\u00e1lyozta meg az alakjai ir\u00e1nt \u00e9rzett rokonszenve abban sem, hogy hib\u00e1ikat is \u00e9rz\u00e9keltesse. Jennings portr\u00e9it az jellemzi, hogy benn\u00fck az alakjai ir\u00e1nti rokonszenvet \u00e1thatja az is, hogy l\u00e1tja korl\u00e1taikat \u00e9s azok forr\u00e1s\u00e1t is. \u00c9ppen ez az, ami m\u0171veit Watt, Jackson, Frend stb. rokont\u00e9m\u00e1j\u00fa filmjei f\u00f6l\u00e9 emeli: soha, egyetlen szerepl\u0151je sem v\u00e1lik csup\u00e1n valamely csoport vagy magatart\u00e1s szimb\u00f3lum\u00e1v\u00e1. Ez a saj\u00e1tos humanit\u00e1s att\u00f3l is meg\u0151rizte, hogy \u00f6rd\u00f6gnek fesse az ellens\u00e9get. Az ellens\u00e9g a T\u00fczek keletkeztek t\u0171zolt\u00f3i, s\u0151t m\u00e9g az Egy csendes falu parasztjai sz\u00e1m\u00e1ra is szinte n\u00e9vtelen marad. A Napl\u00f3 Timothynak c\u00edm\u0171ben pedig arra h\u00edvta fel a figyelmet, hogy a h\u00e1bor\u00fa \u00e9veiben n\u00e9met szerz\u0151k m\u0171veit is j\u00e1tszott\u00e1k az angol hangverseny-termekben. Ebben a filmj\u00e9ben, amely a legjobb a T\u00fczek keletkeztek mellett, Jennings a h\u00e1bor\u00fas id\u0151k kollekt\u00edv szolidarit\u00e1s\u00e1t a j\u00f6v\u0151 k\u00f6vetelm\u00e9ny\u00e9v\u00e9 alak\u00edtotta: a n\u00e9peknek ugyanazokat az er\u0151ket kell majd mozg\u00f3s\u00edtaniuk a b\u00e9ke probl\u00e9m\u00e1inak megold\u00e1s\u00e1ra, amelyek m\u00e1r a fasizmus lek\u00fczd\u00e9s\u00e9ben is bev\u00e1ltak.<\/p>\n
A Napl\u00f3 Timothynak c\u00edm\u0171 filmj\u00e9ben Jennings moraliz\u00e1l\u00f3 hajlama egyenesen meghat\u00e1rozta a form\u00e1t: a k\u00e9pb\u0151l \u00e9s a komment\u00e1rb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 \u201enapl\u00f3\u201d egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6tth\u00f6z sz\u00f3l. Ez a forma ad m\u00f3dot Jenningsnek arra, hogy r\u00e9szben szkeptikusan, m\u00e9lab\u00fasan, r\u00e9szben vit\u00e1zva-k\u00f6vetel\u0151zve elm\u00e9lkedj\u00e9k a h\u00e1bor\u00fas esztend\u0151k ellen\u00e1ll\u00e1si szellem\u00e9r\u0151l, amelyet el\u0151z\u0151leg naivan dics\u0151\u00edtett, s amely most a szeme el\u0151tt eny\u00e9szik el.<\/p>\n
A kollekt\u00edv akaratmegfesz\u00edt\u00e9ssel \u00e9s az ellen\u00e1ll\u00e1s felfokozott hangulat\u00e1val egy\u00fctt elt\u0171nt az a talaj is, amelyb\u0151l Jennings filmjei 1945-ig t\u00e1pl\u00e1lkoztak. Az a tov\u00e1bbi n\u00e9gy film, amelyet korai hal\u00e1l\u00e1ig m\u00e9g alkalma volt forgatni, semmif\u00e9le t\u00e1mpontot nem ny\u00fajt annak a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1s\u00e1hoz, vajon a b\u00e9ke t\u00e1rsadalm\u00e1nak val\u00f3s\u00e1g\u00e1t \u00e9ppoly hitelesen tudta volna-e \u00e1br\u00e1zolni, mint a h\u00e1bor\u00fa alatti\u00e9t.<\/p>\n
15.2.3. Visszat\u00e9r\u00e9s a polg\u00e1ri szeml\u00e9lethez<\/h2>\n
1944-t\u0151l kezdve a j\u00e1t\u00e9kfilm Angli\u00e1ban is \u00fajb\u00f3l azt tekintette legf\u0151bb gondj\u00e1nak, hogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g figyelm\u00e9t minden id\u0151szer\u0171 k\u00e9rd\u00e9sr\u0151l elterelje. Ism\u00e9t divatba j\u00f6ttek a koszt\u00fcm\u00f6s filmek, a kasszadarabok. Ism\u00e9t reg\u00e9nyek \u00e9s sz\u00edndarabok filmfeldolgoz\u00e1sait r\u00e9szes\u00edtett\u00e9k el\u0151nyben az eredeti m\u0171vekkel szemben. Nem annyira a hiteless\u00e9gre, mint ink\u00e1bb a hat\u00e1sos rendez\u00e9sre t\u00f6rekedtek.
\nA dokumentarista j\u00e1t\u00e9kfilm alkot\u00f3 m\u00f3dszerei a kev\u00e9sb\u00e9 eredeti rendez\u0151knek is lehet\u0151v\u00e9 tett\u00e9k, hogy maradand\u00f3 \u00e9rt\u00e9k\u0171 m\u0171veket hozzanak l\u00e9tre. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni id\u0151kben viszont csak kev\u00e9s rendez\u0151nek siker\u00fclt m\u0171v\u00e9szi rang\u00fa filmet alkotnia. Ezek k\u00f6z\u00fcl kiemelkedett Carol Reed, David Lean \u00e9s Laurence Olivier.<\/p>\n
Reed, Lean \u00e9s Olivier reprezentat\u00edv filmjei, amelyek szinte kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl 1944 \u00e9s 1949 k\u00f6z\u00f6tt sz\u00fclettek, szembefordultak a h\u00e1bor\u00fas \u00e9vek ir\u00e1nyzat\u00e1val. 1943 \u00e9s 1944 k\u00f6z\u00f6tt \u00fagy l\u00e1tszott, mintha az angol film a h\u00e1bor\u00fa nyom\u00e1s\u00e1ra az addig tudom\u00e1sul nem vett n\u00e9pr\u00e9tegek \u00e9s azok val\u00f3s\u00e1gos gondjai fel\u00e9 fordulna: most viszont teljes elpolg\u00e1riasod\u00e1s k\u00f6vetkezett be, amely egyar\u00e1nt \u00e9rintette a filmek t\u00e9m\u00e1it \u00e9s h\u0151seit, valamint azt a n\u00e9z\u0151pontot, amelyb\u0151l a h\u0151s\u00f6ket \u00e1br\u00e1zolt\u00e1k. A nem polg\u00e1ri szerepl\u0151k viszont Reed \u00e9s Lean filmjeiben ism\u00e9t kiz\u00e1r\u00f3lag csak fest\u0151i elemk\u00e9nt jelentek meg, mint a \u201ej\u00f3\u201d t\u00e1rsas\u00e1g anarchikus k\u00fcl\u00f6ncei. L\u00e9lektani elemz\u00e9sre Lean csup\u00e1n a polg\u00e1ri h\u0151s\u00f6ket \u00e9rdemes\u00edtette. Olivier filmjei pedig egyenesen felt\u00e9telezt\u00e9k a j\u00f3m\u00f3d\u00faak m\u0171velts\u00e9g\u00e9nek a birtokl\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n
(Gregor, Ulrich\u2014Patalas, Enno: A film vil\u00e1gt\u00f6rt\u00e9nete. Budapest: Gondolat, 1966)<\/em><\/p>\n A brit film meg\u00fajhod\u00e1s\u00e1t az \u00f6tvenes \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n, ak\u00e1rcsak a franci\u00e1\u00e9t, filmfoly\u00f3iratok szerkeszt\u0151s\u00e9geiben k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k el\u0151, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r r\u00f6vidfilmekben mutatkoztak a jelei. Az \u00e1llamilag szubvencion\u00e1lt British Film Institute, a Sight and Sound \u00e9s Monthly Film Bulletin sok ifj\u00fa filmrajong\u00f3nak ny\u00fajtott alkalmat arra, hogy gyakorolj\u00e1k magukat a kritik\u00e1ban. Ezekben a foly\u00f3iratokban \u00edrt az indiai sz\u00fclet\u00e9s\u0171, sk\u00f3t Lindsay Anderson is, a r\u00f6vid \u00e9let\u0171 baloldali Sequence c\u00edm\u0171 filmorg\u00e1num t\u00e1rsalap\u00edt\u00f3ja, a cseh sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa Karel Reisz, aki k\u00f6nyvet \u00edrt a v\u00e1g\u00e1s m\u0171v\u00e9szet\u00e9r\u0151l, \u00e9s Tony Richardson, kritikus \u00e9s sz\u00ednpadi rendez\u0151. Els\u0151 r\u00f6vidfilmjeiket r\u00e9szben saj\u00e1t maguk finansz\u00edrozt\u00e1k, r\u00e9szben a British Film Institute k\u00eds\u00e9rleti alapja seg\u00edtett. Ez ut\u00f3bbi int\u00e9zm\u00e9ny filmsz\u00ednh\u00e1z\u00e1ban, a National Film Theatre-ben mutatt\u00e1k be 1956-ban az els\u0151, csupa fiatal rendez\u0151 \u00e1ltal k\u00e9sz\u00edtett r\u00f6vidfilm-programot. A k\u00f6vetkez\u0151 1957-ben ker\u00fclt sorra.<\/p>\n E filmek k\u00f6z\u00fcl a legjobbak Humphrey Jennings \u00e9s a dokumentumfilm-iskola hagyom\u00e1nyait folytatt\u00e1k. Term\u00e9szetesen nem oly m\u00f3don, hogy lem\u00e1solt\u00e1k mint\u00e1ikat. Jennings filmjeit annak idej\u00e9n a h\u00e1bor\u00fa, a nemzeti szolidarit\u00e1s \u00e9s a fenyeget\u0151 n\u00e9met bet\u00f6r\u00e9sre val\u00f3 felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9s fesz\u00fclt l\u00e9gk\u00f6re sz\u00fclte. Az \u00f6tvenes \u00e9vek kl\u00edm\u00e1j\u00e1ban \u2013 a labour-k\u00eds\u00e9rlet buk\u00e1sa ut\u00e1n, a tory restaur\u00e1ci\u00f3 kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n \u00e9s a szuezi kaland pillanat\u00e1ban \u2013 m\u00e1s magatart\u00e1sra volt sz\u00fcks\u00e9ge a dokumentumfilmnek. Lindsay Anderson az O, Dreamlandben (\u00d3, \u00e1lomorsz\u00e1g, 1953) megd\u00f6bbent\u0151 k\u00e9pet festett a d\u00e9l-angliai sz\u00f3rakoz\u00f3helyek vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l. Egy k\u00e9s\u0151bbi filmj\u00e9ben (Everyday Except Christmas (Mindennap, kiv\u00e9ve kar\u00e1csonykor, 1957) a Covent Garden-i k\u00f6zponti nagyv\u00e1s\u00e1rcsarnok \u00e9jszakai \u00fczem\u00e9t mutatta be.<\/p>\n V\u00e9g\u00fcl a March to Aldermastonnal (Az aldermastoni menet, 1959) az atomh\u00e1bor\u00fa-ellenes mozgalom sz\u00f3sz\u00f3l\u00f3j\u00e1v\u00e1 lett. Karel Reisz \u00e9s Tony Richardson Mamma Don’t Allowja (A mama nem engedi, 1956) egy londoni dzsesszklub \u00e9let\u00e9r\u0151l sz\u00f3l. Reisz We Are the Lambeth Boys (Mi, lambethi fi\u00fak, 1958) c\u00edm\u0171, k\u00f6z\u00e9phossz\u00fas\u00e1g\u00fa dokumentumfilmje szint\u00e9n azzal foglalkozik, hogy hogyan t\u00f6ltik a fiatalok a szabad idej\u00fcket. Mindezen filmek a jelent igyekeztek egyetlen kis metszetben megragadni, az olyan nagyszab\u00e1s\u00fa szint\u00e9zisek, amilyeneket Jennings, Rotha \u00e9s Wright k\u00eds\u00e9reltek meg, hi\u00e1nyoznak a \u201efree cinema\u201d filmjei k\u00f6z\u00fcl. Az egyes rendez\u0151k magatart\u00e1sa \u00e9s st\u00edlusa k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151. Reisz m\u00e1r dokumentumfilmjeiben is a modern t\u00e1rsadalom emberi magatart\u00e1sm\u00f3djainak \u00e9rz\u00e9keny megfigyel\u0151je \u00e9s \u00e1br\u00e1zol\u00f3ja, rokonszenvvel k\u00f6zeledik ifj\u00fa h\u0151seihez, \u00e9s meg\u00e9rt\u0151en mutatja be, hogyan igyekszenek kit\u00f6rni h\u00e9tk\u00f6znapjaik egyhang\u00fas\u00e1g\u00e1b\u00f3l. Anderson filmjeiben nagyobb t\u00e1vols\u00e1gb\u00f3l szeml\u00e9lteti t\u00e9m\u00e1it. Ahol Reisz csak feljegyez, \u0151 r\u00f6gt\u00f6n interpret\u00e1l is. Az \u00d3, \u00e1lomorsz\u00e1g \u00e9s a Mindennap, kiv\u00e9ve kar\u00e1csonykor a fenn\u00e1ll\u00f3 int\u00e9zm\u00e9nyek mechanizmus\u00e1t veszi c\u00e9lba: a szervezett sz\u00f3rakoz\u00e1st \u00e9s a szervezett munk\u00e1t. Az aldermastoni menet pedig a politikai akci\u00f3ba vetett bizalomr\u00f3l tan\u00faskodik.<\/p>\n A \u201efree cinema\u201d mozgalom id\u0151ben egybeesett a \u201ed\u00fch\u00f6ng\u0151k\u201d fell\u00e9p\u00e9s\u00e9vel a reg\u00e9ny- \u00e9s a dr\u00e1mairodalomban. Sz\u00f6vets\u00e9g\u00fck eredm\u00e9nye az lett, hogy John Osborne dr\u00e1ma\u00edr\u00f3 megalak\u00edtotta a Woodfall filmgy\u00e1rt\u00f3 v\u00e1llalatot. A Woodfall 1958 \u00f3ta sok filmet k\u00e9sz\u00edtett, s a brit film meg\u00fajhod\u00e1sa els\u0151sorban benn\u00fck jutott kifejez\u00e9sre.<\/p>\n A fiatal \u00edr\u00f3k sikere m\u00e1r kor\u00e1bban azt eredm\u00e9nyezte, hogy Jack Clayton producer filmre vitte John Braine Room at the Top (Hely a tet\u0151n, 1958) c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9t. Clayton rendez\u0151i p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1t a The Bespoke Overcoattal (A k\u00e9szen vett fel\u00f6lt\u0151), a K\u00f6peny c\u00edm\u0171 Gogol darab r\u00f6vidfilm-v\u00e1ltozat\u00e1val kezdte. A Hely a tet\u0151nben egy nagyrav\u00e1gy\u00f3 fiatal k\u00f6nyvel\u0151 h\u00e1zass\u00e1ga r\u00e9v\u00e9n igyekszik bejutni egy \u00e9szak-angliai iparv\u00e1ros \u00fari t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ba. Ez siker\u00fcl is neki, de csak \u00e9rzelmeinek a felsz\u00e1mol\u00e1sa \u00e1r\u00e1n. \u00c9vek \u00f3ta ez volt az els\u0151 angol j\u00e1t\u00e9kfilm, amely nyitott szemmel k\u00f6zeledett a val\u00f3s\u00e1ghoz, b\u00e1r a cselekm\u00e9nye ennek is reg\u00e9nyes, \u00e9s a form\u00e1ja konzervat\u00edv maradt. K\u00f6z\u00f6ns\u00e9gsikere megnyitotta az utat Richardson \u00e9s Reisz filmjei el\u0151tt.<\/p>\n Tony Richardson filmet k\u00e9sz\u00edtett Osborne Look Back in Anger (D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g, 1958) c\u00edm\u0171 m\u0171v\u00e9b\u0151l. Ez volt a Woodfall els\u0151 filmje. A fiatal rendez\u0151k f\u00e1radoz\u00e1sai a film form\u00e1ja ter\u00e9n is eredm\u00e9nyesnek bizonyultak. Richardsonnak siker\u00fclt belevinnie filmj\u00e9be Jimmy Porter haragj\u00e1t, aki fell\u00e1zadt az olyan \u00e9let ellen, amelyben m\u00e9g a l\u00e1zad\u00e1snak sincs \u00e9rtelme.<\/p>\n A The Entertainerben (A kom\u00e9di\u00e1s, 1960) Richardson h\u0171 maradt szerz\u0151j\u00e9hez. A film az \u00f6reged\u0151 konferanszi\u00e9ban, Archie Rice-ban, akinek vil\u00e1gn\u00e9zete \u00edgy foglalhat\u00f3 \u00f6ssze: \u201eJ\u00f3 s\u00f6r \u00e9s csinos l\u00e1nyok\u201d, Jimmy Porter kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 figur\u00e1j\u00e1t teremti meg. Archie lemondott a k\u00fczdelemr\u0151l, de tudja, hogy haragj\u00e1val egy\u00fctt \u00f6nmag\u00e1t is feladta. Richardson mindk\u00e9t Osborne-filmj\u00e9ben k\u00f6zvetlen m\u00f3don mutatja be az \u00e1ltala \u00e1br\u00e1zolt \u00e9let diszharm\u00f3ni\u00e1j\u00e1t. A k\u00e9p mag\u00e1ba olvasztja a k\u00f6rnyezet\u00e9t – a padl\u00e1sszob\u00e1t, amelyben Jimmy Porter a r\u00e1csos \u00e1gy \u00e9s a ferde fal k\u00f6z\u00e9 van beszor\u00edtva, meg a napf\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcli strandf\u00fcrd\u0151t, ahol Archie Rice egyhang\u00fa, \u00edzetlen sz\u00f3rakoz\u00e1st keres mag\u00e1nak.<\/p>\n Az A Taste of Honey (Egy csepp m\u00e9z, 1961) ugyancsak adapt\u00e1ci\u00f3, egy modern angol \u00edr\u00f3, Shelagh Delaney sz\u00edndarabja. E m\u0171vel Richardson visszat\u00e9rt kor\u00e1bbi filmjeinek a st\u00edlus\u00e1hoz. Finom l\u00e9lektani \u00e9rz\u00e9kkel az \u00e9szak-angliai iparv\u00e1rosok komor hangulat\u00e1nak a megjelen\u00edt\u00e9s\u00e9vel rajzolta meg egy \u201erendetlen\u201d sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa l\u00e1ny portr\u00e9j\u00e1t \u00e9s kapcsolat\u00e1t egy homoszexu\u00e1lis fiatalemberrel.<\/p>\n Karel Reisz a lambethi fi\u00fakr\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt dokumentumfilmje ut\u00e1n (ugyancsak a Woodfall r\u00e9sz\u00e9re) a Saturday Night and Sunday Morningot (Szombat este, vas\u00e1rnap reggel, 1960) forgatta, Alan Sillitoe reg\u00e9nye nyom\u00e1n. H\u0151se a l\u00e1zad\u00f3, kispolg\u00e1ri Jimmy Porter prolet\u00e1r testv\u00e9re. \u00dcgyes munk\u00e1s, aki azonban nem szakad bele a munk\u00e1ba. A f\u0151 dolog sz\u00e1m\u00e1ra a sz\u00f3rakoz\u00e1s: a mozi az utols\u00f3 sorb\u00f3l, versenyiv\u00e1s a kocsm\u00e1ban, meg a koll\u00e9g\u00e1ja n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel id\u0151sebb, tapasztalt feles\u00e9g\u00e9vel t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9jszak\u00e1k. L\u00e1zad\u00e1sa nem t\u00f6bb, mint a rosszkedv spont\u00e1n megnyilatkoz\u00e1sa: egy-egy \u00e9les v\u00e1lasz a felettes\u00e9nek, l\u00f6v\u00e9s egy pletyk\u00e1s n\u0151szem\u00e9ly fenek\u00e9re l\u00e9gpusk\u00e1b\u00f3l, egy elhaj\u00edtott k\u0151 a mag\u00e1ntulajdont jelk\u00e9pez\u0151 \u00e9p\u00edtkez\u00e9si v\u00e1llalat c\u00e9gt\u00e1bl\u00e1ja fel\u00e9\u2026 A film st\u00edlusa t\u00fckr\u00f6zi a t\u00e1rsadalmi val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a vil\u00e1gn\u00e9zet \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s\u00e9nek alapos megfigyel\u00e9s\u00e9t. Ennek Karel Reisz egy\u00e9bk\u00e9nt kritik\u00e1iban, k\u00f6nyv\u00e9ben \u00e9s dokumentumfilmjeiben is hangot adott. Pontosan \u00e9s \u00e1rnyaltan mutatja be h\u0151se \u00e9letk\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit \u00e9s viselked\u00e9s\u00e9t, Osborne \u00e9s Richardson intellektu\u00e1lis p\u00e1tosza n\u00e9lk\u00fcl, de m\u00e9gis hitelesen \u00e1br\u00e1zolja a munk\u00e1s\u00e9letet \u00e9s hat\u00e1rozottan \u00e1ll\u00e1st foglal a h\u00e9tk\u00f6znapjait \u00e9l\u0151 emberek \u00fcgye mellett.<\/p>\n N\u00e9gy\u00e9vi sz\u00fcnet ut\u00e1n mutatta be Reisz m\u00e1sodik j\u00e1t\u00e9kfilmj\u00e9t, a Night Must Fallt (El kell j\u00f6nnie az \u00e9jnek, 1964), amely a \u201efree cinema\u201d ut\u00f3hat\u00e1sai, az \u00fczemi kantin- \u00e9s lak\u00f3konyha- naturalizmus korl\u00e1tai k\u00f6z\u00fcl val\u00f3 kit\u00f6r\u00e9s igyekezet\u00e9t t\u00fckr\u00f6zte.<\/p>\n A \u201efree cinema\u201d kezdem\u00e9nyez\u0151i k\u00f6z\u00fcl legutolj\u00e1ra Lindsay Andersonnak ny\u00edlt alkalma j\u00e1t\u00e9kfilm rendez\u00e9s\u00e9re. This Sporting Life (Egy ember \u00e1ra, 1963) c\u00edm\u0171 filmje egy hirtelen felt\u00f6rt r\u00f6gbij\u00e1t\u00e9kos p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1t mondja el, aki foggal-k\u00f6r\u00f6mmel igyekszik kiszabadulni nyomor\u00fas\u00e1gos \u00e9letk\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeib\u0151l, kit\u00f6rni egy szabadabb \u00e9letbe – \u00e9s sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en elbukik. Az angol filmm\u0171v\u00e9szetben \u00faj elemet jelentett Anderson elbesz\u00e9l\u00e9sm\u00f3dja: lemondott az esem\u00e9nyek kronol\u00f3giai felsorol\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Mik\u00f6zben a fogorvos a h\u0151s hat sz\u00e9tvert fog\u00e1t h\u00fazogatja, Anderson elmos\u00f3dott eml\u00e9kk\u00e9peket szerkeszt tudat-keresztmetszett\u00e9. A film korl\u00e1tja szimbolizmus\u00e1ban rejlik, ami az egyes mozzanataiban \u00e9s megjelen\u00e9si form\u00e1iban pontosan \u00e1br\u00e1zolt val\u00f3s\u00e1gba tragikus sz\u00ednezetet \u00e9s fatalizmust visz.<\/p>\n John Schlesinger eleinte nem a \u201efree cinema\u201d mozgalomban keresett \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9st, hanem telev\u00edzi\u00f3s- \u00e9s kereskedelmi filmek forgat\u00f3k\u00f6nyv\u00e9t \u00edrta \u00edgy pl. \u0151 \u00edrta a Basil Wright \u00e9s Harry Watt st\u00edlus\u00e1ban k\u00e9sz\u00edtett nagy felt\u0171n\u00e9st keltett The Innocent Eye-t (Az \u00e1rtatlan szem, 1958) \u00e9s a Terminust (V\u00e9g\u00e1llom\u00e1s, 1960). Az A Kind of Loving (Ez is szerelem, 1962) egy m\u0171szaki rajzol\u00f3 \u00e9s egy g\u00e9p\u00edr\u00f3n\u0151 szerelm\u00e9t mondja el, akik \u00f6sszeh\u00e1zasodnak, mert a l\u00e1ny teherbe esik. H\u00e1zass\u00e1gukat a kispolg\u00e1ri k\u00f6rnyezet nyomaszt\u00f3 hat\u00e1sa m\u00e1r-m\u00e1r t\u00f6nkreteszi. A film er\u00e9nye a dokumentum jelleg \u00e9s n\u00e9mi ir\u00f3nia, de eg\u00e9sz\u00e9ben a rendez\u00e9s nem el\u00e9g kritikus. A Billy Liar!-ban (A hazud\u00f3s Billy,1963) Schlesinger megk\u00eds\u00e9relte, hogy kit\u00f6rj\u00f6n az \u00fan. \u201ekitchen sink cinema\u201d sz\u0171k keretei k\u00f6z\u00fcl \u00e9s eljusson egy \u00faj egy\u00e9ni kifejez\u00e9sm\u00f3dhoz. Kispolg\u00e1ri h\u0151se f\u00e9lfasiszta, v\u00e1gy\u00e1lmainak \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa azonban k\u00eds\u00e9rlet marad, \u00e9s az \u00e1lomk\u00e9psorok sem el\u00e9gg\u00e9 meggy\u0151z\u0151ek.<\/p>\n (Louis Marcorelles)<\/p>\n Ritka dolog, hogy adott orsz\u00e1gban a filmm\u0171v\u00e9szet legyen a forr\u00e1sa egy eg\u00e9sz kultur\u00e1lis \u00e9s m\u0171v\u00e9szeti mozgalomnak, vagy hogy ez a mozgalom benne krist\u00e1lyosodj\u00e9k ki a leg\u00e9kessz\u00f3l\u00f3bb jelent\u0151s\u00e9ggel. Franciaorsz\u00e1gban p\u00e9ld\u00e1ul \u2013 b\u00e1rmennyire is \u00e9szh\u00e1zass\u00e1got k\u00f6t\u00f6tt Alain Resnais \u00e9s Alain Robbe-Grillet a Tavaly Marienbadbadban \u2013 hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1nk p\u00e1rhuzamot vonni a filmm\u0171v\u00e9szet \u00faj hull\u00e1ma \u00e9s az \u00faj reg\u00e9ny k\u00f6z\u00f6tt. A beatnikek is csak az irodalomban hoztak l\u00e9tre iskol\u00e1t, \u00e9s csak sz\u00f3rv\u00e1nyosan nyilatkoztak meg a moziv\u00e1sznon. Ellenben Angli\u00e1ban az \u00f6t esztend\u0151 sor\u00e1n, \u00fagy t\u0171nik, hogy a sz\u00ednh\u00e1z, a filmm\u0171v\u00e9szet, a reg\u00e9ny \u00e9s a szociol\u00f3gia k\u00f6z\u00f6s megegyez\u00e9ssel p\u00e1rhuzamos \u00fatvonalakat k\u00f6vetett. Persze itt sem szabad \u00e1ltal\u00e1nos\u00edt\u00f3 t\u00falz\u00e1sokba esni. Mindezt az\u00e9rt bocs\u00e1tom el\u0151re, hogy kiemeljem: a Szombat este, vas\u00e1rnap reggel (Saturday Night and Sunday Morning), Karel Reisz els\u0151 nagy filmje, amelynek jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t nem szabad al\u00e1becs\u00fclni, nem valami egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 jelens\u00e9g, hanem ink\u00e1bb egy folyamat beteljesed\u00e9se, s ugyanakkor kiindul\u00e1si pont m\u00e9g mer\u00e9szebb kalandok fel\u00e9.<\/p>\n Mert mer\u00e9szs\u00e9g kell ahhoz, hogy engedm\u00e9nyek n\u00e9lk\u00fcl t\u00e1rgyaljunk egy ilyen t\u00e9m\u00e1t, amely m\u00e9lyen az angol val\u00f3s\u00e1gban gy\u00f6kerezik, \u00e9s \u00e9ppen olyan t\u00e1vol \u00e1ll a Truffaut-f\u00e9le vagy a Resnais-f\u00e9le k\u00e9ts\u00e9gbeesett romantik\u00e1t\u00f3l, mint a szocialista realizmus optimist\u00e1it\u00f3l. El\u0151bb szeretn\u00e9m a lehet\u0151 legpontosabban meghat\u00e1rozni Reisz filmj\u00e9nek hely\u00e9t abban az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben, amely \u00e9letre h\u00edvta. Szeretn\u00e9k r\u00f6viden eml\u00e9keztetni a \u201efree cinema\u201d k\u00eds\u00e9rlet\u00e9re, \u00e9s r\u00f6pke von\u00e1ssal f\u00f6lid\u00e9zni azokat a sz\u00edndarabokat, reg\u00e9nyeket \u00e9s szociol\u00f3giai tanulm\u00e1nyokat, amelyek elv\u00e1laszthatatlanok annak a fiatal angol baloldalnak a megjelen\u00e9s\u00e9t\u0151l, amelyt\u0151l a legjobbat \u00e9s a legrosszabbat egyar\u00e1nt v\u00e1rhatjuk. 1945-ben el\u00e9rkezett a gy\u0151zelem egy olyan k\u00f6ny\u00f6rtelen harc v\u00e9g\u00e9n, amelyben Anglia majdnem elpusztult, \u00e9s amelyb\u0151l diadalmasan ker\u00fclt ki, h\u00e1la amerikai \u00e9s orosz sz\u00f6vets\u00e9gesei t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1nak. A diadal napj\u00e1t egy emberk\u00e9nt v\u00e1r\u00f3 n\u00e9p most meg\u00e9rte nemcsak a n\u00e1cizmus eltipr\u00e1s\u00e1t, de a Munk\u00e1sp\u00e1rt (Labour Party) v\u00e1ratlan gy\u0151zelm\u00e9t is a k\u00e9pvisel\u0151v\u00e1laszt\u00e1sokon. Az angol n\u00e9p nem k\u00e9rt t\u00f6bbet a harmincas \u00e9vek nyomor\u00e1b\u00f3l, a gy\u00f3gy\u00edthatatlan munkan\u00e9lk\u00fclis\u00e9gb\u0151l. A n\u00e9met vill\u00e1mt\u00e1mad\u00e1s napjai alatt meger\u0151s\u00f6d\u0151 testv\u00e9ris\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9nek f\u00f6nn kellett maradnia \u00e9s anyagi er\u0151v\u00e9 kellett v\u00e1lnia a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni t\u00e1rsadalmi \u00e9s gazdas\u00e1gi \u00e9letben. Humphrey Jennings csod\u00e1latosan jelen\u00edtette meg ennek a testv\u00e9ri Angli\u00e1nak a l\u00e1tom\u00e1s\u00e1t olyan egyszer\u0171en megfilmes\u00edtett k\u00f6ltem\u00e9nyekben, mint a Listen to Britain (Figyeljetek Angli\u00e1ra) vagy a Diary for Timothy (Napl\u00f3 Timothynak), amelyeket m\u00e9g a h\u00e1bor\u00fa befejez\u00e9se el\u0151tt forgattak, s amelyek a mind\u00f6r\u00f6kre elvesztett ill\u00fazi\u00f3k nosztalgi\u00e1j\u00e1t t\u00fckr\u00f6zik.<\/p>\n Miut\u00e1n az anyagi j\u00f3l\u00e9t mindenki sz\u00e1m\u00e1ra biztos\u00edtva lett, a legki\u00e1lt\u00f3bb igazs\u00e1gtalans\u00e1gok elt\u0171ntek, az oktat\u00e1s \u00e9s a kult\u00fara el\u0151nyei mindenki sz\u00e1m\u00e1ra hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151kk\u00e9 v\u00e1ltak, a Labour Party szinte \u00f6nsz\u00e1nt\u00e1b\u00f3l s\u00fcllyesztette el mag\u00e1t 1952-ben, mikor megtagadta az \u00fajabb kock\u00e1zatok v\u00e1llal\u00e1s\u00e1t \u00e9s a kapitalista rendet nem t\u00e1madta szemt\u0151l-szembe. Veres\u00e9get szenvedtek a v\u00e1laszt\u00e1sokon, \u00e9s a konzervat\u00edvokra v\u00e1rt az a feladat, hogy a Welfare State (a gondvisel\u0151 \u00e1llam) eredm\u00e9nyeit gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ztess\u00e9k, mik\u00f6zben s\u00e9rtetlen\u00fcl meg\u0151rzik a kiv\u00e1lts\u00e1gosak el\u0151jogait. A Labour nem tudott messzebbre tekinteni a sz\u00fcks\u00e9ges, de nem el\u00e9gs\u00e9ges \u00e9letminimum el\u00e9r\u00e9s\u00e9n\u00e9l. Teljesen elhanyagolta a kult\u00fara k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t egy olyan nivell\u00e1l\u00f3dott t\u00e1rsadalomban, amely m\u00e9g a r\u00e9gi imp\u00e9riumi m\u00edtoszokb\u00f3l t\u00e1pl\u00e1lkozik (Anglia vez\u00e9rli a vil\u00e1got \u2013 olvashatjuk napjainkban is a n\u00e9pszer\u0171nek mondott sajt\u00f3ban!) \u00e9s k\u00e9ptelen a l\u00e9t \u00e9rtelm\u00e9t megtal\u00e1lni. Kib\u00fav\u00f3k: a sport, az ital, a hobby, az egy\u00e9ni kedvtel\u00e9sek. Mindez pedig egy ijeszt\u0151en konformista alapon nyugszik. A talaj t\u00f6k\u00e9letesen el\u0151 volt k\u00e9sz\u00edtve azoknak a megjelen\u00e9s\u00e9re, akiket \u2013 leegyszer\u0171s\u00edtve \u2013 \u201eangry young men\u201d-eknek, \u201ed\u00fch\u00f6s fiatalok\u201d-nak neveztek.<\/p>\n Osborne-nak az a darabja, amely divatba hozta ezt a \u201ed\u00fch\u00f6t\u201d, a Look Back in Anger (D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g) 1956-ban sz\u00fcletett. Bel\u0151le Tony Richardson k\u00e9sz\u00edtett igen gyenge, olcs\u00f3 megold\u00e1sokkal \u00e9s hat\u00e1svad\u00e1szattal t\u00falterhelt filmet. Ugyanezen \u00e9v febru\u00e1rj\u00e1ban azonban Lindsay Anderson a National Film Theatre-ben \u00fatnak ind\u00edtotta az angol filmm\u00fazeumot, a Free Cinem\u00e1t, amelynek els\u0151 m\u0171sora a k\u00f6vetkez\u0151 alkot\u00e1sokb\u00f3l \u00e1llt: Lorenza Maetti reg\u00e9nyes r\u00f6vidfilmje, a Together (Egy\u00fctt), Karel Reisz \u00e9s Tony Richardson riportja egy \u00e9szak-londoni \u201en\u00e9pi\u201d jazz klubr\u00f3l, valamint Anderson el\u00e9g kegyetlen kisfilmje egy n\u00e9psz\u00f3rakoztat\u00f3 parkr\u00f3l. Ezt a h\u00e1rom filmet 16 mm-es anyagra forgatt\u00e1k, t\u00f6k\u00e9letesen \u00f6n\u00e1ll\u00f3an \u00e9s kev\u00e9s k\u00f6lts\u00e9ggel. Mind a hivatalos filmterm\u00e9s k\u00e9pmutat\u00e1s\u00e1ra jelentettek ellenhat\u00e1st; a hivatalos term\u00e9s ekkor a nagy h\u00e1bor\u00fas filmekre \u00e9s az \u00fan. angol kom\u00e9di\u00e1kra korl\u00e1toz\u00f3dott. \u201eT\u00e1n nincs itt az ideje \u2013 \u00edgy Anderson \u2013, hogy hat\u00e1rozottan halad\u00f3 szellem\u0171 m\u0171v\u00e9szek komolyabban vegy\u00e9k kapcsolatukat a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ggel, \u00e9s gondolkozzanak ezeknek a t\u00f6megkommunik\u00e1ci\u00f3s csatorn\u00e1knak a f\u00f6lhaszn\u00e1l\u00e1s\u00e1n, \u00fagy, hogy m\u0171v\u00e9szet\u00fck ne legyen sem exkluz\u00edv, sem sznob, sem sematikus, sem demag\u00f3g, hanem \u00e9letteli, f\u00f6lvil\u00e1gos\u00edt\u00f3, egy\u00e9ni \u00e9s f\u00f6l\u00fcd\u00edt\u0151?\u201d<\/p>\n \u201eVissza akarom adni az embereknek, az egyszer\u0171 embereknek, \u00e9s nemcsak a boldog keveseknek \u00f6n\u00e9rzet\u00fck, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1guk \u00e9s fontoss\u00e1guk \u00e9rzet\u00e9t, hogy ezen alapelvek \u00e9rtelm\u00e9ben cselekedhessenek\u201d \u2013 h\u00fazta al\u00e1 Anderson. M\u00e1r t\u00edz esztendeje, a S\u00e9quence \u00e9s a Sight and Sound c\u00edm\u0171 foly\u00f3iratokban sz\u00fcntelen\u00fcl t\u00e1madta az angol filmm\u0171v\u00e9szetet, a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g begyepesedetts\u00e9g\u00e9t, a kritika nemt\u00f6r\u0151d\u00f6ms\u00e9g\u00e9t. Nehezen tarthat\u00f3 \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1s ez, amikor azt\u00e1n maga a b\u00edr\u00e1l\u00f3 kezd filmeket csin\u00e1lni. A Free Cinem\u00e1n\u00e1l 1957-ben bemutatott Every Day Except Christmas (Minden nap, kar\u00e1csony kiv\u00e9tel\u00e9vel) l\u00edrai mont\u00e1zs volt a Covent Garden-i piac alkalmazottair\u00f3l, munk\u00e1sair\u00f3l, \u00e9s Humphrey Jenningst k\u00f6vette: igazolta az egyszer\u0171 emberek dics\u00e9ret\u00e9nek, a mindennapi sz\u00e9ps\u00e9gek megmutat\u00e1s\u00e1nak f\u00f6ltett sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t. \u201eGondoljanak csak arra, hogy milyen gazdag, fantasztikus, v\u00e1ratlan, meglep\u0151 \u00e9s jelent\u0151s\u00e9gteljes lehet a val\u00f3 \u00e9let!\u201d. A val\u00f3s\u00e1g megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s\u00e9nek ezt a m\u00f3dj\u00e1t nem szabad \u00f6sszet\u00e9veszten\u00fcnk Rouch m\u00f3dszer\u00e9vel, amelynek Truffaut vagy Godard csak v\u00e1ltozatait ny\u00fajtja. Nem arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy \u201ekihal\u00e1sszunk\u201d v\u00e1ratlan k\u00e9peket, szokatlan helyzeteket, hanem arr\u00f3l, hogy el\u0151csaljuk a mindennapiban rejl\u0151 sz\u00e9ps\u00e9get, \u00e9s meghat\u00e1rozott ritmusban, szinte zenei temp\u00f3ra elrendezz\u00fck azt. Aki nem hajland\u00f3 \u00e1tengedni mag\u00e1t a rendez\u0151 l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dj\u00e1nak, e l\u00e1t\u00e1sm\u00f3d \u00e9rz\u00e9kletess\u00e9g\u00e9nek \u00e9s ritmus\u00e1nak, sosem fogja megk\u00f6zel\u00edteni, \u00e1t\u00e9rezni ezt a fajta filmm\u0171v\u00e9szetet.\u201d<\/p>\n Az Every day ut\u00e1n Karel Reisz 35 mm-es r\u00f6vidfilmje, a We are the Lambeth Boys (Mi vagyunk a lambethi fi\u00fak), amely egy munk\u00e1s-k\u00fclv\u00e1ros ifj\u00fas\u00e1gi klubj\u00e1nak \u00e9let\u00e9t mutatja be, teljesen \u00faj, el\u00fct\u0151 m\u00f3don igazolta annak a valaminek a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t, amelyet nem nevezhet\u00fcnk m\u00e1sk\u00e9pp, mint a \u201efree cinema\u201d eszt\u00e9tik\u00e1ja. Reisz, ak\u00e1rcsak Anderson, egy olyan, norm\u00e1lis k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9rdektelens\u00e9gre k\u00e1rhoztatott t\u00e1rsadalmi csoportot akart kiemelni, amelyet az angol sajt\u00f3 \u00e9s filmm\u0171v\u00e9szet egyenesen len\u00e9zett. Eml\u00e9kezz\u00fcnk arra, hogy eg\u00e9szen 1958-ig, az angol filmekben a munk\u00e1sok csak kontrasztk\u00e9nt jelentek meg, a legkisebb intellektu\u00e1lis er\u0151fesz\u00edt\u00e9sre k\u00e9ptelen kedves k\u00fcl\u00f6nc\u00f6knek vagy sz\u00fcletett h\u00fcly\u00e9knek \u00e1br\u00e1zolva. Ami pedig a teddy-boyokat, a londoni \u201efekete b\u0151rmell\u00e9nyeseket\u201d illeti, akik ugyanabb\u00f3l a k\u00f6rnyezetb\u0151l ker\u00fclnek ki, mint Reisz filmj\u00e9nek alakjai \u2013 \u0151k csup\u00e1n az \u00fajs\u00e1gok botr\u00e1nyrovat\u00e1t t\u00e1pl\u00e1lt\u00e1k. Karel Reisz k\u00e9t h\u00f3napon \u00e1t egy\u00fctt \u00e9lt, j\u00e1tszott \u00e9s vitatkozott ezekkel a lambethi fi\u00fakkal \u00e9s megnyerte teljes bizalmukat, \u00fagyhogy a felvev\u0151g\u00e9p egyetlen pillanatig sem zavarta \u0151ket. A spontaneit\u00e1snak, a megrendezett, ir\u00e1ny\u00edtott spontaneit\u00e1snak ez a keres\u00e9se el\u00fct Rouch m\u00f3dszer\u00e9t\u0151l, amely provok\u00e1ci\u00f3kra \u00e9s szisztematikus improviz\u00e1ci\u00f3kra \u00e9p\u00fcl. M\u0171v\u00e9szileg az eredm\u00e9ny \u00f6ssze sem hasonl\u00edthat\u00f3, m\u00e9g akkor sem, ha Rouch \u2013 a v\u00e9letlen seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel \u2013 id\u0151nk\u00e9nt az emberi tudat legs\u00f6t\u00e9tebb zugait t\u00e1rja fel. Erk\u00f6lcsileg val\u00f3s\u00e1gos szakad\u00e9k v\u00e1lasztja el a k\u00e9t f\u00f6lfog\u00e1st: a francia rendez\u0151 azt az \u00e9rz\u00e9st kelti, hogy \u00e9rdekes \u201eeseteket\u201d figyel, k\u00e9ts\u00e9gtelen egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel, s\u0151t lelkesed\u00e9ssel, azonban kiss\u00e9 egyoldal\u00faan. Az angol rendez\u0151 ellenben feket\u00e9n-feh\u00e9ren megmutatja azoknak, akiknek van szem\u00fck vagy valami kis \u00e9rz\u00e9k\u00fck, hogy mi egy l\u00e1tsz\u00f3lag nevets\u00e9ges \u00e9let \u00e9rtelme, \u00e9s arra k\u00e9nyszer\u00edt benn\u00fcnket, hogy elvess\u00fcnk b\u00e1rmif\u00e9le fels\u0151bbrend\u0171s\u00e9gi \u00e9rz\u00e9st. Mi is lehetn\u00e9nk ezek a fiatal munk\u00e1sok, akik az angol ipari civiliz\u00e1ci\u00f3 hal\u00e1los unalm\u00e1nak \u00e1ldozatai \u2013 ez a civiliz\u00e1ci\u00f3 nem is k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik annyira a mi\u00e9nkt\u0151l, a franci\u00e1t\u00f3l, mint ahogy ezt esetleg gondoln\u00e1nk, az \u0151 rem\u00e9nyeik a mieink is. \u00c9letc\u00e9ljaik magyar\u00e1zatot kapnak, ha kil\u00e9p\u00fcnk saj\u00e1t \u00f6nz\u00e9s\u00fcnk, elm\u00e9leteink, erk\u00f6lcsi k\u00e9nyelm\u00fcnk b\u0171vk\u00f6r\u00e9b\u0151l.<\/p>\n A \u201efree cinema\u201d szerencs\u00e9je az, hogy egy szocialista ihlet\u00e9s\u0171 angol m\u0171v\u00e9szeti mozgalmat el\u0151z\u00f6tt meg \u00e9s k\u00eds\u00e9r v\u00e9gig, annak ellen\u00e9re, hogy egyre-m\u00e1sra halmozta a csal\u00f3d\u00e1sokat, hogy a filmipar vad ellenszenvvel fogadta, \u00e9s hogy a kezdem\u00e9nyez\u0151kre b\u0151s\u00e9gesen \u00f6ml\u00f6tt a cs\u00fafol\u00f3d\u00f3 meg nem \u00e9rt\u00e9s. Al\u00e1 kell h\u00faznom, hogy ezekn\u00e9l az \u00fatt\u00f6r\u0151kn\u00e9l \u2013 mik\u00e9nt minden igazi m\u0171v\u00e9szn\u00e9l \u2013 a gyakorlat megel\u0151zte az elm\u00e9letet, \u00e9s er\u0151fesz\u00edt\u00e9s\u00fck csak az id\u0151 t\u00e1vlat\u00e1ban nyeri el jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t.<\/p>\n Ez a f\u00f6lvir\u00e1gz\u00e1s a leg\u00e9rezhet\u0151bben az angol sz\u00ednh\u00e1zban nyilv\u00e1nult meg. Eml\u00edtettem m\u00e1r John Osborne sz\u00edndarabj\u00e1t, amely egyszer\u0171 szavakkal vetette f\u00f6l az oszt\u00e1ly- \u00e9s nevel\u00e9si ellent\u00e9teket egy fiatal h\u00e1zasp\u00e1rn\u00e1l. Ezt k\u00f6vette k\u00e9t m\u00e1sik darab: a Roots (Gy\u00f6kerek) Arnold Weskert\u0151l \u00e9s a Billy Liar (A hazug Billy) Willis Hallt\u0151l \u00e9s Keith Waterhouse-t\u00f3l, ez ut\u00f3bbi reg\u00e9nye alapj\u00e1n. A Roots egy tril\u00f3gia m\u00e1sodik r\u00e9sze, amelyet a londoni East End egyik zsid\u00f3 csal\u00e1dj\u00e1nak, abban k\u00e9t nemzed\u00e9knek szentel a szerz\u0151. A t\u00f6rt\u00e9net a spanyol polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fat\u00f3l 1952-ig tart. Ebben a darabban egy 22 \u00e9ves fiatalasszony, aki addig a legteljesebb konformizmusban \u00e9lt, hirtelen felel\u0151ss\u00e9g\u00e9nek tudat\u00e1ra \u00e9bred: \u201eHi\u00e1baval\u00f3an vereksz\u00fcnk, szellemileg olyan tuny\u00e1k vagyunk, hogy ak\u00e1r halottak is lehetn\u00e9nk.\u201d<\/p>\n A Billy Liar, amelyben a Szombat este fiatal f\u0151szerepl\u0151je, Albert Finney t\u0171nik f\u00f6l, elvet minden halad\u00f3 romantik\u00e1t, \u00e9s jegyz\u0151k\u00f6nyvszer\u0171en mutatja be egy k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1lybeli fiatalember sors\u00e1t, aki tiltakozik az \u0151t k\u00f6r\u00fclvev\u0151 konformizmus ellen, \u00e9s \u00e1lland\u00f3an a hazugs\u00e1gban keres mened\u00e9ket. Billy arr\u00f3l \u00e1lmodozik, hogy Londonba megy, karriert csin\u00e1l a telev\u00edzi\u00f3n\u00e1l; h\u00e1rom l\u00e1nynak udvarol egyszerre; de sosem lesz annyi b\u00e1tors\u00e1ga, hogy t\u00f6rekv\u00e9sei \u00fatj\u00e1t v\u00e9gigj\u00e1rja. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u0171r van, a kispolg\u00e1ri erk\u00f6lcs diktat\u00far\u00e1ja.<\/p>\n Meg kell m\u00e9g eml\u00edteni Shelagh Delaney egyszer\u0171, finom \u00e9s \u00e9rzelmes darabj\u00e1t, a Taste of Honeyt (Egy csepp m\u00e9z), amelyet Franciaorsz\u00e1gban t\u00f6nkretettek, ak\u00e1rcsak mindazokat a m\u0171veket, amelyek t\u00fal szorosan k\u00f6t\u0151dnek egy nemzeti realit\u00e1shoz, \u00e9s amelyeket egyed\u00fcl a filmm\u0171v\u00e9szet r\u00e9v\u00e9n lehet export\u00e1lni. Egy serd\u00fcl\u0151 l\u00e1ny neh\u00e9z szerelm\u00e9r\u0151l sz\u00f3l, aki Manchester mellett lakik, \u00c9szak-Anglia ipari vid\u00e9k\u00e9n.<\/p>\n A reg\u00e9ny m\u00e1r nem ilyen gazdag; a nagy klasszikus hagyom\u00e1ny megt\u00e1madhatatlan, h\u00e1la az Angus Wilsonoknak \u00e9s Lawrence Durrelleknek, akik rem\u00e9nytelen\u00fcl k\u00f6t\u0151dnek a szavakhoz. De l\u00e9tezik \u2013 D. H. Lawrence \u00e9s az amerikai Theodore Dreiser nyomdokaiban \u2013 egy fiatal reg\u00e9ny\u00edr\u00f3 iskola, amelynek az a legf\u0151bb gondja, hogy bemutassa a t\u00e1rsadalmat, amelyben \u00e9l; eml\u00edts\u00fck meg Keith Waterhouse Billy Liarj\u00e9t, amelyr\u0151l az el\u0151bb besz\u00e9lt\u00fcnk; John Braine Hely a tet\u0151nj\u00e9t, amely Jack Clayton lelkiismeretes filmj\u00e9hez szolg\u00e1lt alapul; Alan Sillitoe Szombat este, vas\u00e1rnap reggelj\u00e9t, amelyb\u0151l Karel Reisz filmje sz\u00fcletett. Ezeknek az \u00edr\u00f3knak k\u00f6z\u00f6s gondja: hogyan lehet becs\u00fcletesen \u00e9lni, s ugyanakkor \u201esikert\u201d el\u00e9rni a mai k\u00e9ptelen, igazs\u00e1gtalan angol t\u00e1rsadalomban? 1957-ben hossz\u00fa \u00e9vek vizsg\u00e1latai \u00e9s felm\u00e9r\u00e9sei ut\u00e1n egy fiatal szociol\u00f3gus, Richard Hoggart nagyjelent\u0151s\u00e9g\u0171 tanulm\u00e1nyt tett k\u00f6zz\u00e9 az \u00e9szak-angliai munk\u00e1soszt\u00e1ly szok\u00e1sair\u00f3l, \u00e9let\u00e9r\u0151l \u00e9s erk\u00f6lcs\u00e9r\u0151l: A The Uses of Literacyt (A m\u0171velts\u00e9g felhaszn\u00e1l\u00e1sai). Kev\u00e9ssel ezut\u00e1n Richard Williams is kiadta rokont\u00e9m\u00e1j\u00fa Culture and Societyj\u00e1t (Kult\u00fara \u00e9s t\u00e1rsadalom). Hoggart \u00e9s Williams m\u0171vei n\u00e9lk\u00fcl, egy \u00faj, a m\u0171v\u00e9szeket \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get egyar\u00e1nt befoly\u00e1sol\u00f3 l\u00e9gk\u00f6r kialakul\u00e1sa n\u00e9lk\u00fcl Karel Reisz nagy filmalkot\u00e1sa nem sz\u00fclethetett volna meg vagy m\u00e1s form\u00e1t kapott volna. T\u00fall\u00e9pve a \u201efree cinema\u201d-n, Reisz dobver\u00e9s \u00e9s demag\u00f3gia n\u00e9lk\u00fcl az angol t\u00e1rsadalmat \u00e9s begy\u00f6keresedett \u00e9rt\u00e9keit teszi vizsg\u00e1lat t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1. Filmje csak \u00fagy kapja meg teljes \u00e9rtelm\u00e9t, ha nem szak\u00edtjuk ki nemzeti \u00e9s t\u00e1rsadalmi \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sei k\u00f6z\u00fcl. Nem remekm\u0171, de d\u00f6nt\u0151 jelent\u0151s\u00e9g\u0171 alkot\u00e1s, amelyhez hasonl\u00f3 nincs, egy\u00e1ltal\u00e1n nincs a francia filmm\u0171v\u00e9szetben.<\/p>\n A magam r\u00e9sz\u00e9r\u0151l \u00fagy v\u00e9lem, hogy ama szirupos r\u00f3zsasz\u00edn, illetve koromfekete szeml\u00e9letn\u00e9l, amelyet Keleten \u00e9s Nyugaton egyar\u00e1nt kedvelnek, ez a m\u0171 \u00f6sszehasonl\u00edthatatlanul becs\u00fcletesebb. Szeml\u00e9lete j\u00f3zan felfog\u00e1s\u00fa n\u00e9z\u0151ket \u00e9s kritikusokat felt\u00e9telez, akik a f\u00f6ld\u00f6n k\u00edv\u00e1nnak maradni, messze a propagand\u00e1k \u00e1ltal b\u00e1tor\u00edtott mindenf\u00e9le d\u00e9lib\u00e1bokt\u00f3l. Hozz\u00e1nk, mint egy\u00e9nekhez sz\u00f3l a k\u00e9rd\u00e9s: \u201eMit fogunk csin\u00e1lni ebb\u0151l az ipari civiliz\u00e1ci\u00f3b\u00f3l, amely fel\u0151rli az embert \u00e9s nem hagy neki id\u0151t az \u00e9letre?\u201d Szolidarit\u00e1sunknak teljesnek kell lennie, minden pillanatban meg kell nyilv\u00e1nulnia, m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben elveszti \u00e9rtelm\u00e9t. Percr\u0151l percre kell v\u00edvni a harcot, v\u00e1llalni azt, hogy miatta lemondunk a tetszet\u0151s absztrakci\u00f3kr\u00f3l \u00e9s az erk\u00f6lcsi k\u00e9nyelemr\u0151l.<\/p>\n Az egy\u00e9nnek ez a kihangs\u00falyoz\u00e1sa visszavezet benn\u00fcnket a \u201efree cinema\u201d l\u00e9ny\u00e9hez, a teljes meg\u00e9rt\u00e9sre val\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9shez, amit legt\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9rdektelennek, vagy mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek tartunk. Vajon Reisz hogyan hajtotta v\u00e9gre a m\u0171v\u00e9szi \u00e1tt\u00e9telt a Lambethi fi\u00fak \u00e9s a Szombat este k\u00f6z\u00f6tt? Az el\u0151bbi filmben amat\u0151r\u00f6k szerepelnek, igazi \u201eegyszer\u0171 emberek\u201d, akiket a felvev\u0151g\u00e9p mindennapi \u00e9let\u00fck sor\u00e1n ragadott meg. Az ut\u00f3bbin\u00e1l t\u00f6rt\u00e9netet kapunk, igazi sz\u00edn\u00e9szeket, ritka irodalmi fesz\u00fclts\u00e9g\u0171 dial\u00f3gust. Az els\u0151ben az alakok \u00f6nmagukat adj\u00e1k, olyan egyszer\u0171s\u00e9ggel, olyan term\u00e9szetess\u00e9ggel, hogy azt hinn\u0151k: k\u00f6zvetlen\u00fcl az \u00e9letet figyelj\u00fck, ha egy\u00e1ltal\u00e1n tudn\u00e1nk figyelni az \u00e9letet, \u00e9s meg\u00e9rthetn\u0151k titkait. A m\u00e1sodik filmben a szerepl\u0151knek nagyon bonyolult szerepeket kell alak\u00edtaniuk, s \u00f6sszetett figur\u00e1kat interpret\u00e1lniuk. V\u00e9lem\u00e9nyem szerint Reisz rendez\u0151i munk\u00e1ja egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 a maga nem\u00e9ben, m\u00e9g ha nem is tudta homog\u00e9n eg\u00e9ssz\u00e9 gy\u00farni h\u00e1rom f\u0151szerepl\u0151j\u00e9nek alak\u00edt\u00e1s\u00e1t. (Cin\u00e9ma 61, m\u00e1rcius)<\/em><\/p>\n Olyan Nagy-Britanni\u00e1t akarok, ahol mindenki tiszteli \u00e9s meg\u00e9rti a filmm\u0171v\u00e9szetet mint l\u00e9nyeges elem\u00e9t a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g alkot\u00f3i \u00e9let\u00e9nek. \u00c9s ha negyvenperces filmet k\u00e9sz\u00edtek a Covent Garden-i v\u00e1s\u00e1rcsarnok munk\u00e1sair\u00f3l, akkor nem akarom, hogy azt mondj\u00e1k, v\u00e1gjam meg \u00e9s r\u00f6vid\u00edtsem le a filmet tizennyolc percre, ha szeretn\u00e9m az angol k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek bemutatni, mivel a nagy amerikai filmek ebben az \u00e9vben t\u00fals\u00e1gosan hossz\u00fara siker\u00fcltek. Ezek a kedves, bar\u00e1ti figur\u00e1k meg\u00e9rdemlik a d\u00edszhelyet saj\u00e1t haz\u00e1juk filmv\u00e1szn\u00e1n. \u00c9s \u00e9n harcolni fogok, hogy ezt meg is adj\u00e1k nekik. Harcolni: ez azt jelenti, hogy r\u00e9szt venni, ez azt jelenti, hogy hinni. Ez azt is jelenti, hogy \u00e9rzelmesnek ki\u00e1ltanak majd ki, azzal v\u00e1dolnak, hogy hi\u00e1nyzik bel\u0151l\u00fcnk a komolys\u00e1g, hogy farizeusnak mondanak, t\u00falz\u00f3nak \u00e9s \u00f3divat\u00fanak. Azok v\u00e1dolnak \u00edgy, akik azonos\u00edtj\u00e1k az \u00e9retts\u00e9get a szkepticizmussal, a m\u0171v\u00e9szetet a sz\u00f3rakoztat\u00e1ssal, a felel\u0151ss\u00e9g\u00e9rzetet a romantikus szertelens\u00e9ggel. \u00c9s egy \u00fajfajta \u00e9rtelmis\u00e9g- \u00e9s m\u0171v\u00e9szt\u00edpust is jelent, aki nem retteg, de nem is veszi semmibe a j\u00f6v\u0151j\u00e9t, aki nem \u00e9rzi fenyegetve mag\u00e1t a ny\u00e1rspolg\u00e1ri t\u00f6megt\u0151l, \u00e9s nem helyezkedik vele term\u00e9szetszer\u0171leg szembe, aki k\u00f6zrem\u0171k\u00f6dni k\u00edv\u00e1n, m\u00e9gpedig a t\u00f6megk\u00f6zl\u00e9s eme eszk\u00f6ze seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel.<\/p>\n (Lindsay Anderson 1957-es Manifesztum\u00e1b\u00f3l, amelyet<\/em> Tony Richardsonr\u00f3l nem lehet besz\u00e9lni an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne besz\u00e9ln\u00e9nk a \u201efree cinem\u00e1r\u00f3l\u201d. A \u201efree cinem\u00e1r\u00f3l\u201d nem lehet besz\u00e9lni an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne besz\u00e9ln\u00e9nk a \u201ed\u00fch\u00f6s fiatalok\u201d sz\u00ednpadi forradalm\u00e1r\u00f3l, a \u201ed\u00fch\u00f6s fiatalokr\u00f3l\u201d pedig nem lehet besz\u00e9lni an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne besz\u00e9ln\u00e9nk arr\u00f3l a kisebb fajta intellektu\u00e1lis f\u00f6ldreng\u00e9sr\u0151l, amely az \u00f6tvenes \u00e9vekben megr\u00e1zk\u00f3dtatta a konvenci\u00f3ba merevedett \u201eold merry England\u201d, a vid\u00e1m \u00f6reg Anglia moderniz\u00e1lt ill\u00fazi\u00f3j\u00e1nak szellemi talaj\u00e1t.<\/p>\n A h\u00e1bor\u00fa kiv\u00e1ltotta nemzeti \u00f6sszetart\u00e1s, a viszonylagos anyagi j\u00f3l\u00e9t, a kult\u00fara lehet\u0151s\u00e9geinek demokratiz\u00e1l\u00f3d\u00e1sa felett \u00e9rzett \u00f6nel\u00e9g\u00fclts\u00e9g nemes unalm\u00e1ba vadul \u00e9s kih\u00edv\u00f3an belerikoltott Osborne Jimmy Porter\u00e9nek trombit\u00e1ja. Szinte egy id\u0151ben l\u00e9pett a sz\u00ednre egy \u00e9l\u00e9nk szoci\u00e1lis lelkiismerettel rendelkez\u0151 fiatal g\u00e1rda az irodalom, a szociol\u00f3gia, a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s a film ter\u00fclet\u00e9n. Egym\u00e1st t\u00e1mogatva \u00e9s b\u00e1tor\u00edtva elkeseredett t\u00e1mad\u00e1st ind\u00edtottak a t\u00e1rsadalmi egyenl\u0151tlens\u00e9geket elfed\u0151 \u00e1ltal\u00e1nos konformizmus ellen, \u00e9s az eleg\u00e1ns k\u00f6zhelyek \u00e1larc\u00e1t let\u00e9pve, megmutatt\u00e1k a mai Anglia nyugtalan\u00edt\u00f3, val\u00f3di arc\u00e1t. Richart Hoggart \u00e9s Richard Williams szociol\u00f3giai tanulm\u00e1nyai, John Osborne, Shelagh Delaney, Arnold Wesker, John Arden, Harold Pinter dr\u00e1m\u00e1i, Alan Sillitoe, John Braine, Willis Hall \u00e9s Keith Waterhouse reg\u00e9nyei \u00e9s elbesz\u00e9l\u00e9sei, Karel Reisz, Tony Richardson \u00e9s Lindsay Anderson filmjei egy\u00fcttesen teremtett\u00e9k meg azt a szellemi l\u00e9gk\u00f6rt, amelyben a jelenlegi t\u00e1rsadalmi viszonyok ellen l\u00e1zad\u00f3 \u201eangry young men\u201d csataki\u00e1lt\u00e1sa visszhangra tal\u00e1lt.<\/p>\n Tony Richardson szem\u00e9lyes p\u00e1lyafut\u00e1sa is bizonys\u00e1g a mozgalom m\u0171faji \u00f6sszefon\u00f3dotts\u00e1g\u00e1ra, a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s a film, az irodalom \u00e9s a film k\u00f6lcs\u00f6nhat\u00e1s\u00e1ra, amelyet egy\u00e9bk\u00e9nt gyakran filmjei szem\u00e9re is vetnek. Richardson a sz\u00ednh\u00e1z fel\u0151l indult a filmm\u0171v\u00e9szet megh\u00f3d\u00edt\u00e1s\u00e1ra. 1955-ben b\u00e9rbe vette a Royal Court Theatre-t azzal az elhat\u00e1roz\u00e1ssal, hogy itt kiz\u00e1r\u00f3lag meg nem alkuv\u00f3, halad\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9s\u0171 sz\u00ednm\u0171veket mutasson be. P\u00e1ly\u00e1zatot hirdetett, \u00e9s az arra be\u00e9rkez\u0151 sz\u00e1mos dr\u00e1ma k\u00f6z\u00f6tt tal\u00e1lt egy kit\u0171n\u0151t, bizonyos John Osborne D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g c\u00edm\u0171 m\u0171v\u00e9t. A sz\u00edndarab nyers \u00e9s szinte brut\u00e1lis sz\u00f3kimond\u00e1s\u00e1val gy\u00f6ker\u00e9ben r\u00e1zta meg a modern angol dr\u00e1mairodalom odvas, v\u00e9n f\u00e1j\u00e1t, egy hely\u00e9t nem tal\u00e1l\u00f3, z\u00fagol\u00f3d\u00f3 \u00e9s l\u00e1zadoz\u00f3 ifj\u00fa nemzed\u00e9k \u00e9let\u00e9rz\u00e9s\u00e9t fejezte ki megh\u00f6kkent\u0151 ny\u00edlts\u00e1ggal, val\u00f3s\u00e1gos m\u0171v\u00e9szeti forradalmat ind\u00edtva \u00fatj\u00e1ra. Ezt a m\u0171v\u00e9szeti forradalmat t\u00fckr\u00f6zi az angol filmgy\u00e1rt\u00e1sban a \u201efree cinema\u201d, a mindennapi val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l ihletett, szabad \u00e9s f\u00fcggetlen filmalkot\u00e1sok ir\u00e1nyzata.<\/p>\n \u00c9vtizedekig az angol filmipar \u201eArthur kir\u00e1lya\u201d, Arthur Rank hatalmas filmv\u00e1llalata jelk\u00e9pezte a konformizmus-ellenes m\u0171v\u00e9szek szem\u00e9ben a hollywoodi mint\u00e1t ut\u00e1nz\u00f3, \u00e1porodott kereskedelmi szellemet, mely egyeduralm\u00e1val b\u00e9n\u00edt\u00f3an hatott az eredeti mondanival\u00f3j\u00fa, er\u0151teljes angol filmm\u0171v\u00e9szet kialakul\u00e1s\u00e1ra. A \u201efree cinema\u201d tulajdonk\u00e9ppen ebb\u0151l a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gb\u00f3l akart szabadulni, \u00e9s hogy ez t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 siker\u00fclt, abban nem kis r\u00e9sze van Tony Richardson p\u00e9nz\u00fcgyi \u00e9s szervez\u0151 tehets\u00e9g\u00e9nek is, mely szerencs\u00e9re p\u00e1rosult a kiv\u00e9teles m\u0171v\u00e9szi adotts\u00e1gokkal. John Osborne-nal \u00e9s Harry Saltzman producerrel (k\u00e9s\u0151bbiekben a James Bond-sorozat producere) \u00f6sszefogva, megalap\u00edtotta a Woodfall filmv\u00e1llalatot, s ez teremtette meg a gazdas\u00e1gi lehet\u0151s\u00e9get az ellenz\u00e9ki filmesek sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n Richardson, akinek nem kis r\u00e9sze van az angol film e renesz\u00e1nsz\u00e1ban, a maga sokoldal\u00fas\u00e1g\u00e1val \u00e9s kiapadhatatlan energi\u00e1j\u00e1val verekedett a dacb\u00f3l, gy\u0171l\u00f6letb\u0151l \u00e9s seg\u00edteni akar\u00e1sb\u00f3l megsz\u00fclet\u0151 egyetemes \u00faj m\u0171v\u00e9szet l\u00e9trehoz\u00e1s\u00e1\u00e9rt. \u201e\u00c9n szem\u00e9ly szerint \u2013 mondta egy nyilatkozat\u00e1ban \u2013 sz\u00e1mos ok miatt gy\u0171l\u00f6l\u00f6m a haz\u00e1mat: a nevel\u00e9s gyal\u00e1zatos m\u00f3dszere, az oszt\u00e1lyok k\u00f6z\u00f6tti szakad\u00e9k, az emberi kapcsolatok hidegs\u00e9ge, a konvenci\u00f3k kishit\u0171 tisztelete, a t\u00e9tlens\u00e9g szelleme, a k\u00e9nyelem ideol\u00f3gi\u00e1ja miatt. Ezek ellen k\u00fczd\u00f6k, s egyetlen fegyverem a munk\u00e1m. \u00c9s a munk\u00e1m abb\u00f3l \u00e1ll, hogy j\u00f3 filmeket csin\u00e1ljak, vagy j\u00f3 darabokat mutassak be, s ez\u00e1ltal megakad\u00e1lyozzam, hogy tov\u00e1bbra is rossz filmeket csin\u00e1ljanak \u00e9s rossz darabokat mutassanak be.\u201d<\/p>\n A l\u00e1zad\u00e1s a m\u0171termek hamis d\u00edszletvil\u00e1ga ellen rendszerint a dokumentumfilm meg\u00faj\u00edt\u00f3 forr\u00e1s\u00e1hoz vezet. Megm\u00e1rt\u00f3zni a val\u00f3s\u00e1gos \u00e9letben, a mindennapok \u00e1ram\u00e1ban, a filmnek mindig er\u0151t \u00e9s frissess\u00e9get k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6z, s ez fokozottan \u00e9rv\u00e9nyes egy els\u0151sorban t\u00e1rsadalomkritikai fogantat\u00e1s\u00fa m\u0171v\u00e9szeti mozgalom eset\u00e9ben. Az angol filmnek k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen eleven hagyom\u00e1nyai voltak ezen a t\u00e9ren. A harmincas \u00e9vek nevezetes dokumentumfilm-iskol\u00e1ja, Grierson, Rotha, Cavalcanti munk\u00e1ss\u00e1ga nemcsak mozg\u00e9konyabb \u00e9s hitelesebb realit\u00e1s felfedez\u00e9s\u00e9re \u00f6szt\u00f6nz\u00f6tt, de seg\u00edtett megteremteni a szoci\u00e1lis \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u0171 ir\u00e1nyzat eszt\u00e9tikai aranyalapj\u00e1t is.<\/p>\n Bizony\u00e1ra nem v\u00e9letlen, hogy 1956 febru\u00e1rj\u00e1ban a National Film Theatre-ben, a Lindsay Anderson szervezte els\u0151 nyilv\u00e1nos vet\u00edt\u00e9sen, melyet a \u201efree cinema\u201d megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek hivatalos d\u00e1tumak\u00e9nt tartanak sz\u00e1mon, h\u00e1rom 16 mm-es dokumentumfilmet mutattak be, k\u00f6z\u00f6tt\u00fck Tony Richardson \u00e9s Karel Reisz k\u00f6z\u00f6s munk\u00e1j\u00e1t (Mama, ne engedd) egy n\u00e9pszer\u0171 ifj\u00fas\u00e1gi jazz-klub \u00e9let\u00e9r\u0151l.<\/p>\n L\u00e1tsz\u00f3lag ellentmond\u00e1s, hogyan tal\u00e1lkozhat \u00f6ssze a t\u0171z \u00e9s a v\u00edz, a dokumentumfilm apr\u00f3l\u00e9kos val\u00f3s\u00e1gtisztelete \u00e9s a sz\u00ednh\u00e1z sz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesen stiliz\u00e1lt \u00e1br\u00e1zol\u00f3m\u00f3dszere Richardson els\u0151 filmjeiben. A k\u00e9t Osborne dr\u00e1ma filmre vitele \u2013 el\u0151bb a D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g, majd Laurence Olivier f\u0151szerepl\u00e9s\u00e9vel A kom\u00e9di\u00e1s \u2013 m\u00e9g mereven ragaszkodott irodalmi anyag\u00e1hoz. A gondolati sz\u00e1nd\u00e9k, mely \u00f6sszek\u00f6ti Jimmy Porternek, az egyetemet v\u00e9gzett piaci cukorka\u00e1rusnak d\u00f6rgedelmes \u2013 az igazs\u00e1gtalans\u00e1gon \u00e9s hazugs\u00e1gon \u00e9p\u00fcl\u0151 t\u00e1rsadalom elleni \u2013 kirohan\u00e1sait a kopott k\u00fclv\u00e1ros, a hull\u00f3 vakolat\u00fa padl\u00e1sszob\u00e1k, a f\u00fcst\u00f6s p\u00e1lyaudvar komor hangulat\u00e1nak \u00e9rz\u00e9kletes \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1val, vil\u00e1gosan k\u00f6vethet\u0151, de a retorika \u00e9s a k\u00e9pi naturalizmus, a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s a film itt m\u00e9g nem tud szerves egys\u00e9gben felold\u00f3dni.<\/p>\n A fordulatot tulajdonk\u00e9ppen az Egy csepp m\u00e9z megfilmes\u00edt\u00e9se jelzi, ahol Richardson csup\u00e1n a sz\u00edndarab emberi viszonylatainak alapsz\u00f6vet\u00e9t \u0151rizte meg, de ett\u0151l eltekintve a saj\u00e1t lelki alkat\u00e1ra \u00e1thangolt, a r\u00e9szletek igazs\u00e1g\u00e1t\u00f3l megelevened\u0151 filmvil\u00e1got teremtett. Ez az elt\u00e1volod\u00e1si folyamat az\u00e9rt is rendk\u00edv\u00fcl \u00e9rdekes, mert a tizenkilenc \u00e9ves Shelagh Delaney sz\u00edndarabj\u00e1t Richardson el\u0151z\u0151leg a saj\u00e1t rendez\u00e9s\u00e9ben vitte sikerre a sz\u00ednpadon. A megfilmes\u00edt\u00e9s nemcsak hogy a sz\u00ednh\u00e1zat olvasztotta kitapinthatatlanul bele a film m\u0171faj\u00e1ba, elt\u00fcntetve a darab szerkezet\u00e9t \u2013 amit persze az is megk\u00f6nny\u00edtett, hogy ilyen nem is igen l\u00e9tezett, ink\u00e1bb zs\u00e1nerk\u00e9p volt, mint dr\u00e1ma \u2013, de szeml\u00e9let\u00e9ben is megnemes\u00edtette: a ki\u00e1ltv\u00e1ny-jelleget, a megbotr\u00e1nkoztat\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kot, a vads\u00e1got \u00e9s faragatlans\u00e1got a m\u0171v\u00e9szet meg\u00e9rt\u0151bb \u00e9s \u00e1rnyaltabb ember\u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1ban oldotta fel. A hars\u00e1ny, leegyszer\u0171s\u00edtett sz\u00edneket \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl bevonta a meghitt po\u00e9zis l\u00e1gyabb t\u00f3nus\u00e1val. Megsz\u0171nt a figur\u00e1k meg\u00e1talkodott egyoldal\u00fas\u00e1ga, emberiv\u00e9 szel\u00edd\u00fcl\u00e9s\u00fckkel saj\u00e1tos m\u00e9lt\u00f3s\u00e1got nyertek, amely megrend\u00edt\u0151v\u00e9 emeli verg\u0151d\u00e9s\u00fcket \u00f6nn\u00f6n tehetetlens\u00e9g\u00fck \u00e9s mag\u00e1nyuk falai k\u00f6z\u00e9 z\u00e1rva.<\/p>\n A film szinte m\u00e9g a dr\u00e1mai alaphelyzet kiagyalt extremit\u00e1s\u00e1t is el tudja feledtetni. Jo, az esetlen, cs\u00fany\u00e1cska kisl\u00e1ny szeretet ut\u00e1ni moh\u00f3 s\u00f3v\u00e1rg\u00e1sa, a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g k\u00e9ts\u00e9gbeesett l\u00e1zad\u00e1sa, t\u00fals\u00e1gosan sok v\u00e9gletess\u00e9ggel motiv\u00e1l\u00f3dik: nimfom\u00e1ni\u00e1s, \u00f6reged\u0151 anya szexu\u00e1lisan beteges, fiatal udvarl\u00f3j\u00e1val, aki r\u00e1ad\u00e1sul m\u00e9g f\u00e9lszem\u0171 is. A h\u00e1tt\u00e9rben elmebeteg apa, a kisl\u00e1ny n\u00e9ger szerelme, majd a megsz\u00fcletend\u0151 sz\u00ednes b\u00e9bi, s v\u00e9g\u00fcl a homoszexu\u00e1lis fi\u00fa bar\u00e1ts\u00e1ga.<\/p>\n Ha Richardson szem\u00e9re vetik, hogy az irodalmi alapanyag t\u00fals\u00e1gosan eluralkodik filmj\u00e9ben, akkor az igazs\u00e1ghoz az is hozz\u00e1tartozik, hogy a n\u00e9melykor gyan\u00fas irodalmi alapanyag ellen\u00e9re siker\u00fclt megejt\u0151en sz\u00e9p, realista filmet k\u00e9sz\u00edtenie.<\/p>\n Abban a t\u00f6rekv\u00e9sben, amely a \u201efree cinema\u201d \u00e9s benne Tony Richardson munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t meghat\u00e1rozza, val\u00f3j\u00e1ban teljesen m\u00e1sodrend\u0171 szerepet j\u00e1tszik az irodalom \u00e9s a film viszonya. Jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t nem a felvev\u0151g\u00e9p k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le mozg\u00e1s\u00e1nak forradalmi hat\u00e1s\u00fa felfedez\u00e9seiben kell keresn\u00fcnk, hanem a felvev\u0151g\u00e9pnek abban az egyetlen fordulat\u00e1ban, amellyel objekt\u00edvj\u00e9t az angol val\u00f3s\u00e1g m\u00e1sfajta t\u00e1jaira, m\u00e1sfajta embert\u00edpusaira ir\u00e1ny\u00edtotta. Egy olyan hatalmas ipari orsz\u00e1gban, mint Anglia, ahol a n\u00e9pess\u00e9g legjelent\u0151sebb h\u00e1nyad\u00e1t a munk\u00e1ss\u00e1g alkotja, a \u201efree cinema\u201d filmjei el\u0151tt szinte nem is jelentek meg munk\u00e1sok a filmv\u00e1sznon, vagy ha igen, akkor jobb\u00e1ra \u00fcgyetlen \u00e9s tudatlan komikus figur\u00e1kk\u00e9nt. Tony Richardson, Karel Reisz, Lindsay Anderson nemcsak h\u00e1tt\u00e9rk\u00e9nt fedezt\u00e9k fel filmjeikben az iparvid\u00e9kek siv\u00e1r \u00e9s nyomaszt\u00f3 t\u00e1jait, a gy\u00e1rk\u00e9m\u00e9nyek h\u00e1zakat, t\u00e1rgyakat, lelkeket belep\u0151 f\u00fcstj\u00e9t, hanem a munk\u00e1sok \u00e9let\u00e9nek, gondolatvil\u00e1g\u00e1nak meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9re t\u00f6rekedtek, kem\u00e9ny von\u00e1sokkal rajzolva meg kiutat nem tal\u00e1l\u00f3 v\u00e1gyaikat \u00e9s el\u00e9gedetlens\u00e9g\u00fcket.<\/p>\n Richardson tal\u00e1n legsiker\u00fcltebb filmj\u00e9ben, A hossz\u00fat\u00e1vfut\u00f3 mag\u00e1nyoss\u00e1g\u00e1ban a legsz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesebben fogalmazza meg az oszt\u00e1lyok engesztelhetetlen szemben\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak felismer\u00e9s\u00e9t: \u201e… tudok valamit, amit azel\u0151tt nem tudtam: azt, hogy \u0151k meg \u00e9n harcban \u00e1llunk\u201d \u2013 mondja Colin Smith, az essexi jav\u00edt\u00f3int\u00e9zet ifj\u00fa lak\u00f3ja. Az Egy csepp m\u00e9z vad\u00f3c h\u0151sn\u0151je \u00e9s a hossz\u00fat\u00e1vfut\u00f3 Colin ak\u00e1r testv\u00e9rek is lehetn\u00e9nek, mintha mindketten ugyanabb\u00f3l a vigasztalan munk\u00e1slak\u00e1sb\u00f3l indultak volna \u00fatjukra. Azonosak a mot\u00edvumok is: a szeret\u0151t tart\u00f3 anya, a munka, mely nem jelent \u00f6r\u00f6met, a tan\u00e1cstalans\u00e1g, szeretetlens\u00e9g, a szem\u00e9rmes v\u00e1gy\u00f3d\u00e1s egy szebb, \u00e9rtelmesebb \u00e9let ut\u00e1n. De Tom Courtenay Colin Smith-e m\u00e1r kev\u00e9sb\u00e9 elesett \u00e9s kiszolg\u00e1ltatott. Vad fanyars\u00e1g\u00e1b\u00f3l saj\u00e1tos oszt\u00e1lyg\u0151g sug\u00e1rzik, tart\u00f3zkod\u00e1sa \u00e9s b\u00fcszkes\u00e9ge \u00e1lland\u00f3 f\u00f6l\u00e9nyt biztos\u00edt sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e9g a hatalmon l\u00e9v\u0151kkel szemben is.<\/p>\n Colin Smith megh\u00f6kkent\u0151 gesztusa, amikor az el\u0151kel\u0151 k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1val rendezett hossz\u00fat\u00e1vfut\u00f3 versenyen egy groteszk\u00fcl g\u00fanyos, el\u0151z\u00e9keny mozdulattal el\u0151reengedi a c\u00e9lba szappan \u00e9s tejszag\u00fa versenyt\u00e1rs\u00e1t, megtagadva, hogy \u201enekik\u201d megnyerje a versenyt, mint valami versenyl\u00f3, ez a kih\u00edv\u00f3 gesztus: eg\u00e9sz addigi fiatal \u00e9let\u00e9nek megbosszul\u00e1sa. A c\u00e9lszalag el\u0151tt a j\u00f6v\u0151 k\u00e9t lehets\u00e9ges \u00fatja ny\u00edlik meg sz\u00e1m\u00e1ra. Ha els\u0151nek szak\u00edtja \u00e1t, a nagyrav\u00e1gy\u00f3 igazgat\u00f3 d\u00e9delgetett kedvence lesz, k\u00e9s\u0151bb tal\u00e1n hivat\u00e1sos sportol\u00f3, a t\u00e1rsadalom j\u00f3lf\u00e9s\u00fclt, \u201erendes\u201d polg\u00e1ra, aut\u00f3val, feles\u00e9ggel, bankbet\u00e9ttel, melyet mellesleg csipk\u00e9v\u00e9 lyuggatott t\u00fcd\u0151 \u00e9s sportsz\u00edv eg\u00e9sz\u00edtene ki. De ez a v\u00e1laszt\u00e1s azt jelenten\u00e9, hogy megsz\u0171nik k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get v\u00e1llalni nyomorult t\u00e1rsaival, megtagadja agyondolgozott apja hal\u00e1l\u00e1nak eml\u00e9k\u00e9t, az undort \u00e9s megvet\u00e9st, melyet akkor \u00e9rzett, mikor az anyja az apa szenved\u00e9s\u00e9vel nyert \u00f6tsz\u00e1z fontb\u00f3l sz\u00e9d\u00fclt \u00e9s tobz\u00f3d\u00f3 bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1st rendezett, a szemben\u00e1ll\u00e1st a kop\u00f3k \u00e9s a zsaruk vil\u00e1g\u00e1val, mindennel, ami eddigi \u00e9let\u00e9t jelentette.<\/p>\n Ez l\u00e1tsz\u00f3lag \u00e9rtelmetlen, irracion\u00e1lis l\u00e1zad\u00e1s, f\u00e9lig \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen, f\u00e9lig tudatosan az eg\u00e9sz fenn\u00e1ll\u00f3 t\u00e1rsadalmi rend ellen fordul, ez a tett f\u00e9lig-meddig m\u00e1r a dolgok meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9b\u0151l sz\u00fcletett. Colin nyilv\u00e1nos demonstr\u00e1ci\u00f3ja megfogalmazatlan fenyeget\u00e9st rejt mag\u00e1ban, hasonl\u00f3an a jelk\u00e9pes erej\u0171 k\u0151h\u00f6z, melyet Karel Reisz filmj\u00e9nek, a Szombat este, vas\u00e1rnap reggel fiatal munk\u00e1s h\u0151se haj\u00edtott el a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9n.<\/p>\n Richardson egyenesen \u00e9s kem\u00e9nyen besz\u00e9l filmj\u00e9ben, nem f\u00e9l a k\u00e9pmutat\u00f3 nevel\u00e9s direkt leleplez\u00e9s\u00e9t\u0151l. Az egyik \u201efelvil\u00e1gosult\u201d nevel\u00e9si m\u00f3dszer rosszabb, mint a m\u00e1sik, a pszichoanalitikus, intellektu\u00e1lis met\u00f3dus \u2013 magnetofonj\u00e1val, b\u00e1rgy\u00fa k\u00e9rd\u00e9s-felelet j\u00e1t\u00e9k\u00e1val \u2013 tal\u00e1n m\u00e9g megal\u00e1z\u00f3bb, mint amelyik a \u201esportszer\u0171 \u00e9let\u201d izomgyakorlataival akarja levezetni a megoldatlan egy\u00e9ni \u00e9s t\u00e1rsadalmi probl\u00e9m\u00e1kat.<\/p>\n A c\u00e9lszalag azonban, amely el\u0151tt Colin lef\u00e9kez, mintha Tony Richardsont is megtorpan\u00e1sra k\u00e9sztetn\u00e9. A sejtelmes \u00e9s fenyeget\u0151, de tulajdonk\u00e9ppen csak jelk\u00e9pes \u00e9rtelm\u0171 l\u00e1zad\u00e1sn\u00e1l nem akar t\u00f6bbet v\u00e1llalni. S ez a hat\u00e1r a \u201efree cinema\u201d valamennyi filmj\u00e9re jellemz\u0151, mint ahogy a \u201ed\u00fch\u00f6s fiatalemberek\u201d n\u00e9hol m\u00e1r hiszt\u00e9ri\u00e1ba hajl\u00f3 tombol\u00e1s\u00e1t is meghat\u00e1rozza. Richardson egy nyilatkozat\u00e1ban a tiszt\u00e1nl\u00e1t\u00e1s \u00f6nir\u00f3ni\u00e1j\u00e1val meg is fogalmazza ezt: \u201eVal\u00f3j\u00e1ban kispolg\u00e1rok vagyunk, bizonyos form\u00e1ban a nagypolg\u00e1rs\u00e1g ellen harcolunk. De tal\u00e1n t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 tudatosan helyeselj\u00fck az angol t\u00e1rsadalom fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9nek alapjait. Tal\u00e1n nem is akarjuk a fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9t megv\u00e1ltoztatni, csup\u00e1n azt, ami befedi \u00e9s poross\u00e1 teszi.\u201d<\/p>\n Ez az \u00f6nmag\u00e1val szemben is k\u00edm\u00e9letlen ir\u00f3nia, az \u00e1lland\u00f3an r\u00e9sen l\u00e9v\u0151 intellektu\u00e1lis \u00f6nelemz\u00e9s tal\u00e1n a legjellemz\u0151bb Richardson egy\u00e9nis\u00e9g\u00e9re. Mert ha az eml\u00edtett filmek egy\u00e9ni st\u00edlusjegyeit akarn\u00e1nk elemezni, bizony meglehet\u0151sen neh\u00e9z dolgunk lenne. Lindsay Anderson, Karel Reisz vagy Tony Richardson korai filmjeit szinte ugyanaz a k\u00e9z is k\u00e9sz\u00edthette volna. Gyakran szem\u00fckre is vetik ezt, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a francia kritikusok egy r\u00e9sze fogadta enyhe megvet\u00e9ssel a gyan\u00fasan \u201eelk\u00f6telezett\u201d ir\u00e1nyzatot, felr\u00f3va stil\u00e1ris szeg\u00e9nyess\u00e9g\u00e9t, s hogy a filmnyelv tekintet\u00e9ben csak a kitaposott utat j\u00e1rj\u00e1k. A \u201enew wave\u201d \u00e9s a \u201enouvelle vague\u201d csup\u00e1n szavakban jelentik ugyanazt, val\u00f3j\u00e1ban gy\u00f6keresen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6znek egym\u00e1st\u00f3l. A legvil\u00e1gosabb megfogalmaz\u00e1sa tudatosan v\u00e1lasztott ars poetic\u00e1juknak m\u00e1r a Free Cinema 1956. febru\u00e1ri els\u0151 bemutat\u00f3j\u00e1nak programj\u00e1ban megtal\u00e1lhat\u00f3: \u201eFilmjeink azonos magatart\u00e1st t\u00fckr\u00f6znek. Mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 ebben a magatart\u00e1sban, hogy hisz\u00fcnk a szabads\u00e1gban, az egy\u00e9n fontoss\u00e1g\u00e1ban \u00e9s a mindennapok jelent\u0151s\u00e9g\u00e9ben. Mint filmesek, hisz\u00fcnk abban, hogy egy film sohasem lehet t\u00falzottan egy\u00e9ni… Nincs fontoss\u00e1ga a v\u00e1szon m\u00e9reteinek. A t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g nem c\u00e9l \u00f6nmag\u00e1ban. A magatart\u00e1s: st\u00edlus. A st\u00edlus: magatart\u00e1s.\u201d<\/p>\n (L\u00e9tay Vera: Premier plan: Tony Richardson, In. Filmkult\u00fara 67\/4)<\/em><\/p>\n \u2013 Hogyan eml\u00e9kszik ma vissza az \u00f6tvenes \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n, hatvanas \u00e9vek elej\u00e9n meg\u00fajult fiatal angol filmm\u0171v\u00e9szetre, amely a \u201efree cinema\u201d nevet kapta? Mi lett vezet\u0151 egy\u00e9nis\u00e9geivel \u00e9s programjukkal?<\/p>\n \u2013 Ez a mozgalom tulajdonk\u00e9ppen 1956-ban indult. \u00d6sszef\u00fcgg\u00e9sben volt a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni \u201efagyos\u201d korszak olvad\u00e1s\u00e1val \u00e9s k\u00e9t fontos vil\u00e1gpolitikai esem\u00e9nnyel, amelyek sz\u00ednhelye Magyarorsz\u00e1g \u00e9s a Szuezi-csatorna volt. Mindkett\u0151 igen jelent\u0151s hat\u00e1st gyakorolt egy akkor mag\u00e1t baloldali gondolkod\u00e1s\u00fanak tart\u00f3 fiatal filmes csoportra, amelyek tagjai sz\u00e1m\u00e1ra ez a kifejez\u00e9si eszk\u00f6z jelentette az \u00f6nmegval\u00f3s\u00edt\u00e1s igazi lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Egy\u00e9bk\u00e9nt az eg\u00e9sz mozgalom a sz\u00ednh\u00e1zban kezd\u0151d\u00f6tt, a Royal Court Theatre-ben, ahol John Osborne \u00e9s D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g c\u00edm\u0171 darabja egy csap\u00e1sra sikert aratott. A sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1s rendez\u0151je, Tony Richardson az \u00edr\u00f3val egy\u00fctt alap\u00edtott egy filmv\u00e1llalatot, els\u0151sorban Osborne darabjainak megfilmes\u00edt\u00e9s\u00e9re. \u0150k h\u00edvt\u00e1k meg Karel Reiszt is, hogy rendezze meg a Szombat este, vas\u00e1rnap reggelt. Ezzel egy id\u0151ben sz\u00fcletett a Hely a tet\u0151n is. Ez szorosabb \u00e9rtelemben nem tekinthet\u0151 a mozgalom darabj\u00e1nak, de k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl nagy hat\u00e1ssal volt r\u00e1nk. Mindez \u00f6sszehozott eg\u00e9sz sor tehets\u00e9ges \u00edr\u00f3t, rendez\u0151t, kezd\u0151 filmest, fenekest\u00fcl felforgatta a val\u00f3ban burzso\u00e1 hagyom\u00e1nyokra \u00e9p\u00fcl\u0151 brit filmipart, \u00e9s felsz\u00ednre seg\u00edtett egy \u00faj hull\u00e1mot. \u2013 A \u201efree cinema\u201d mozgalom h\u00edres manifesztum\u00e1ban, amelyet 1957-ben \u00d6n fogalmazott, ezt \u00edrta: \u201e\u00c9n olyan Nagy-Britanni\u00e1t akarok, ahol mindenki tiszteli \u00e9s meg\u00e9rti a filmm\u0171v\u00e9szetet mint a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi alkot\u00e1s egyik form\u00e1j\u00e1t. \u00c9s harcolni fogok…\u201d Sikerrel j\u00e1rt ez a harc?<\/p>\n \u2013 Nem hiszem. Tal\u00e1n egy r\u00f6vid id\u0151re, mondjuk, a hatvanas \u00e9vekben val\u00f3ban siker\u00fclt valamit el\u00e9rni a filmjeinkkel, hiszen a brit filmm\u0171v\u00e9szet eg\u00e9sz term\u00e9szete megv\u00e1ltozott. Az \u00f6tvenes \u00e9vek \u00f3divat\u00fa filmjei elt\u0171ntek, de eg\u00e9sz\u00e9ben nem j\u00e1rtak sikerrel er\u0151fesz\u00edt\u00e9seink.<\/p>\n \u2013 Ha nincs ellen\u00e9re, besz\u00e9lj\u00fcnk most p\u00e1ly\u00e1j\u00e1nak legfontosabb \u00e1llom\u00e1sair\u00f3l, abban a sorrendben, ahogyan filmjeit n\u00e1lunk is vet\u00edtett\u00e9k a Filmgl\u00f3busz programj\u00e1ban. Sz\u00e1momra val\u00f3s\u00e1gos revel\u00e1ci\u00f3 volt a Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6ki gyerekek, amely \u2013 figyelembe v\u00e9ve a k\u00e9sz\u00edt\u00e9s id\u0151pontj\u00e1t \u00e9s k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit \u2013 azt hiszem, a maga nem\u00e9ben remekm\u0171. Hogyan sz\u00fcletett ez a film?<\/p>\n \u2013 Egyik bar\u00e1tom, Guy Brenton, aki asszisztensk\u00e9nt dolgozott a BBC-n\u00e9l, egyszer elvet\u0151d\u00f6tt Margate-ba, a s\u00fcketn\u00e9ma gyerekek int\u00e9zet\u00e9be. Megismerkedett az ott kialak\u00edtott besz\u00e9dtan\u00edt\u00e1si m\u00f3dszerrel, \u00e9s megkeresett engem, aki ekkorra m\u00e1r csin\u00e1ltam egy-k\u00e9t dokumentumfilmet, hogy v\u00e1gjunk bele egy\u00fctt. Saj\u00e1t p\u00e9nz\u00fcnkb\u0151l, eg\u00e9szen primit\u00edv k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt dolgoztunk, az egyik operat\u0151r Walter Lassally volt. M\u00e9g szinkronhangot sem tudtunk f\u00f6lvenni, \u00e9s mikor k\u00e9szen volt a forgat\u00e1s, megalak\u00edtottunk egy filmt\u00e1rsas\u00e1got az ut\u00f3munk\u00e1latokra, f\u0151k\u00e9nt a k\u00eds\u00e9r\u0151sz\u00f6veg elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9re. De forgalmaz\u00e1sra m\u00e1r aligha sz\u00e1m\u00edthattunk.<\/p>\n \u2013 Hogyan ker\u00fclt a v\u00e1llalkoz\u00e1sba a k\u00eds\u00e9r\u0151sz\u00f6veget mond\u00f3 Richard Burton?<\/p>\n \u2013 Elmentem az Old Vic Theatre-be \u00e9s megk\u00e9rtem r\u00e1. Azonnal igent mondott. 1953-at \u00edrtunk, \u00e9s azokban az \u00e9vekben az emberekben igen nagy volt a hajland\u00f3s\u00e1g, hogy ilyesmit puszta kedvtel\u00e9sb\u0151l megcsin\u00e1ljanak, csup\u00e1n az\u00e9rt, hogy a m\u00e1sikat seg\u00edts\u00e9k. Burton sem keresett ezen egyetlen fill\u00e9rt sem, de az eg\u00e9sz film \u00edgy k\u00e9sz\u00fclt. Kedvtel\u00e9sb\u0151l.<\/p>\n \u2013 A film k\u00e9s\u0151bb Oscar-d\u00edjat is nyert.<\/p>\n \u2013 No, az el\u00e9g k\u00fcl\u00f6n\u00f6s t\u00f6rt\u00e9net. Az Amerikai Angol Inform\u00e1ci\u00f3s Szolg\u00e1lat a mi tudtunk n\u00e9lk\u00fcl nevezte be a filmet az Oscar-d\u00edjra, amelyet az el is nyert a r\u00f6vidfilm kateg\u00f3ri\u00e1j\u00e1ban. Akkor egy amerikai v\u00e1llalat elkezdte forgalmazni Nagy-Britanni\u00e1ban is. Teh\u00e1t el\u00e9rte azt, amir\u0151l mi nem is \u00e1lmodhattunk. H\u00e1t ez maga az \u0151r\u00fclet, nem?<\/p>\n \u2013 Az Oscar-d\u00edj k\u00e9s\u0151bb seg\u00edtette az \u00d6n karrierj\u00e9t?<\/p>\n \u2013 Nem hiszem. Term\u00e9szetesen a film sikere ismertt\u00e9 tett, de nem sok seg\u00edts\u00e9get jelentett.<\/p>\n \u2013 Kik voltak azok a rendez\u0151k, akik ebben az id\u0151ben, illetve p\u00e1ly\u00e1ja sor\u00e1n k\u00e9s\u0151bb hat\u00e1ssal voltak \u00d6nre?<\/p>\n \u2013 Mind\u00f6ssze k\u00e9t nevet tudok megeml\u00edteni, akiknek munk\u00e1it mindm\u00e1ig nagyon csod\u00e1lom. Az egyik angol \u00e9s szinte teljesen ismeretlen: Humphrey Jennings. Csod\u00e1latos k\u00f6lt\u0151i dokumentumfilmeket k\u00e9sz\u00edtett. Tal\u00e1n m\u00e1r unalmas dolognak t\u0171nik, hogy \u00e1lland\u00f3an v\u00e1daskodom az angolokkal szemben, de teljesen tipikus dolog, hogy van olyan rendez\u0151j\u00fck, aki \u2013 b\u00e1r igen kev\u00e9s filmet adott ki a kez\u00e9b\u0151l \u2013 a legnagyobbak k\u00f6z\u00f6tt lehetne, ha esz\u00fckbe jutna vele b\u00fcszk\u00e9lkedni a vil\u00e1g el\u0151tt. \u00c9ppen ez\u00e9rt hadd eml\u00edtsem meg n\u00e9h\u00e1ny munk\u00e1j\u00e1nak a c\u00edm\u00e9t: Hallgass\u00e1tok Angli\u00e1t, Napl\u00f3 Timothynak, \u00e9s tal\u00e1n a legjobb filmje a T\u00fczek keletkeztek. A m\u00e1sik kedvenc rendez\u0151m John Ford, akir\u0151l \u00edrtam egy k\u00f6nyvet is.<\/p>\n \u2013 Elfogadja a kritikusoknak azt az \u00e1ll\u00e1spontj\u00e1t, hogy az Egy ember \u00e1ra c\u00edm\u0171 filmnek a legnagyobb \u00e9rdeme, hogy vele az angol munk\u00e1soszt\u00e1ly ker\u00fclt a brit filmm\u0171v\u00e9szet k\u00f6z\u00e9ppontj\u00e1ba?<\/p>\n \u2013 Nem hiszem, hogy \u00edgy lenne. Ez csak egy r\u00e9tege a filmnek, amely k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl igen szoros sz\u00e1lakkal k\u00f6t\u0151dik bizonyos t\u00e1rsadalmi probl\u00e9m\u00e1khoz, s ez a k\u00f6t\u0151d\u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban jellemz\u0151 a \u201efree cinema\u201d mozgalom filmjeire. Az Egy ember \u00e1ra, mik\u00f6zben egy sorsszer\u0171 szerelmi t\u00f6rt\u00e9net, sokkal ink\u00e1bb k\u00f6lt\u0151i tanulm\u00e1ny k\u00e9t egym\u00e1ssal \u00f6ssze nem ill\u0151, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 v\u00e9rm\u00e9rs\u00e9klet\u0171 \u00e9s szenved\u00e9ly\u0171 emberr\u0151l, mintsem az angol munk\u00e1soszt\u00e1ly \u00e9let\u00e9t bemutat\u00f3 tanulm\u00e1ny. \u00c1ltal\u00e1ban az a v\u00e9lem\u00e9nyem, hogy a szoci\u00e1lis elemeknek hangs\u00falyozott szerepet kell kapniuk minden t\u00f6rt\u00e9netben, ugyanakkor szervesen kell illeszkedni\u00fck a cselekm\u00e9nybe, k\u00fcl\u00f6nben csak megterhelik a t\u00f6rt\u00e9netet.<\/p>\n \u2013 A Ha… nyom\u00e1n jogosult a k\u00e9rd\u00e9s, hogy mennyire hatottak a film megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9re a hatvanas \u00e9vek nyugat-eur\u00f3pai di\u00e1kmozgalmai?<\/p>\n \u2013 Tulajdonk\u00e9ppen puszt\u00e1n v\u00e9letlen egybees\u00e9sr\u0151l van sz\u00f3. A t\u00f6rt\u00e9netet 1967-ben \u00edrtuk, a forgat\u00e1s 1968-ban befejez\u0151d\u00f6tt, de szerencs\u00e9nk volt, hogy mire a filmet bemutatt\u00e1k, a mondanival\u00f3 saj\u00e1tos t\u00e1rsadalmi t\u00f6lt\u00e9ssel gyarapodott. De semmilyen konkr\u00e9t esem\u00e9ny nem k\u00f6thet\u0151 ehhez a filmhez.<\/p>\n (Wisinger Istv\u00e1n: \u201eEgy kiss\u00e9 mindannyian bolondok vagyunk…\u201d Budapesti<\/em> Rendez\u0151. Indi\u00e1ban sz\u00fcletett, ahol sk\u00f3t sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa \u00e9desapja katonatisztk\u00e9nt szolg\u00e1lt. K\u00e9t\u00e9ves kor\u00e1ban hazat\u00e9rtek Angli\u00e1ba, iskol\u00e1it itt j\u00e1rta. Az oxfordi Wadham College-ban v\u00e9gzett. A h\u00e1bor\u00fa alatt bel\u00e9pett a hadseregbe, majd egy \u00e9vet Indi\u00e1ban szolg\u00e1lt. 1946-ban visszat\u00e9rt Oxfordba, ahol angol szakon szerzett diplom\u00e1t. 1947-t\u0151l a Sequence c. m\u0171v\u00e9szeti foly\u00f3irat egyik alap\u00edt\u00f3ja \u00e9s t\u00e1rsszerkeszt\u0151je. 1951-t\u0151l kritik\u00e1kat \u00edrt a Sight and Soundba, a The Timesba, a The Observerbe, a New Statesmanbe. 1952-ben meg\u00edrta Making a Film c. k\u00f6nyv\u00e9t. 1956-ban vet\u00edt\u00e9ssorozatot szervezett Free Cinema c\u00edmmel dokumentumfilmekb\u0151l. 1948 \u00e9s 1963 k\u00f6z\u00f6tt alacsony k\u00f6lts\u00e9gvet\u00e9s\u0171 r\u00f6vidfilmeket rendezett, 1963-ban k\u00e9sz\u00edtette el els\u0151 j\u00e1t\u00e9kfilmj\u00e9t. Jelent\u0151sebb filmjei: Egy ember \u00e1ra (1963), Ha (1968, Cannes \u2013 nagyd\u00edj), Britannia Gy\u00f3gyint\u00e9zet (1982).<\/p>\n Rendez\u0151, producer. A glasgow-i egyetemen tanult, az USA-ban filoz\u00f3fia doktor\u00e1tust szerzett. Angli\u00e1ba hazat\u00e9rve filmmel kezdett el foglalkozni. Kezdetben kritikusk\u00e9nt dolgozott, majd az \u201eangol dokumentumiskola\u201d f\u0151 szervez\u0151j\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt. Grierson csup\u00e1n egyetlen filmet k\u00e9sz\u00edtett \u00f6n\u00e1ll\u00f3an, a Heringhal\u00e1szokat. Munkat\u00e1rsaival az egyszer\u0171 emberek h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9let\u00e9nek \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1ra t\u00f6rekedett. 1939-ben Kanad\u00e1ba ment, ott megszervezte a filmk\u00f6zpontot (Na\u00actional Film Board of Canada). Angli\u00e1ba hazat\u00e9rve a telev\u00edzi\u00f3 megteremt\u00e9s\u00e9ben is r\u00e9szt vett.<\/p>\n Amerikai sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa angol rendez\u0151. A pennsylvaniai egyetemen pszichol\u00f3gi\u00e1t tanult. Telev\u00edzi\u00f3s filmeket rendezett. Tanulm\u00e1nyai befejez\u00e9se ut\u00e1n git\u00e1rosk\u00e9nt \u00e9s k\u00e1v\u00e9h\u00e1zi zongoristak\u00e9nt kereste kenyer\u00e9t. 1956-ban Londonban a kereskedelmi telev\u00edzi\u00f3hoz szerz\u0151d\u00f6tt. Telev\u00edzi\u00f3s sorozatok rendez\u0151je, producere, zeneszerz\u0151je. Ismertebb filmjei: Egy neh\u00e9z nap \u00e9jszak\u00e1ja (1963), Help! (1965), A cs\u00e1b\u00edt\u00e1s tr\u00fckkje (1965), A n\u00e9gy test\u0151r (1974), Kir\u00e1lyi j\u00e1tszma (1975); Ritz f\u00fcrd\u0151h\u00e1z (1976).<\/p>\n Dr\u00e1ma\u00edr\u00f3. Sz\u00edn\u00e9szk\u00e9nt kezdte p\u00e1ly\u00e1j\u00e1t. 1949-ben k\u00eds\u00e9rletezett dr\u00e1ma\u00edr\u00e1ssal, de sikert csak az 1956-ban alakult English Stage Company k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s\u00e9vel sz\u00ednre ker\u00fclt D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g c\u00edm\u0171 dr\u00e1m\u00e1val aratott. Ez egy csap\u00e1sra az \u00fan. \u201eharagos \u00e9vtized\u201d vez\u00e9ralakj\u00e1v\u00e1 tette Osborne-t. Nyugtalan, formakeres\u00e9st sejtet\u0151 korai m\u0171vei \u2013 p\u00e9ld\u00e1ul a brechti hat\u00e1sokr\u00f3l tan\u00faskod\u00f3 A kom\u00e9di\u00e1s \u2013 ut\u00e1n k\u00e9s\u0151bbi m\u0171vei, els\u0151sorban a Jelenid\u0151 c\u00edm\u0171 dr\u00e1m\u00e1ja m\u00e1r azt tan\u00fas\u00edtj\u00e1k, hogy Osborne feladta kor\u00e1bbi haragos magatart\u00e1s\u00e1t \u00e9s beilleszkedett az angol k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1ly vil\u00e1g\u00e1ba.<\/p>\n A csehszlov\u00e1kiai Ostrav\u00e1ban sz\u00fcletett, 1938-ban Angli\u00e1ba menek\u00edtett\u00e9k, sz\u00fclei n\u00e1ci koncentr\u00e1ci\u00f3s t\u00e1borban vesztett\u00e9k \u00e9let\u00fcket. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n vegy\u00e9szhallgat\u00f3 lett, majd k\u00e9t \u00e9vig k\u00f6z\u00e9piskolai tan\u00e1rk\u00e9nt dolgozott. Ezut\u00e1n szabad\u00fasz\u00f3 \u00edr\u00f3 \u00e9s \u2013 Lindsay Anderson munkat\u00e1rsak\u00e9nt \u2013 a Sequence foly\u00f3irat szerkeszt\u0151je. 1953-ban meg\u00edrta a Filmv\u00e1g\u00e1s technik\u00e1ja c\u00edm\u0171 alapvet\u0151 m\u0171v\u00e9t. 1955-ben rendezte meg Tony Richardsonnal k\u00f6z\u00f6sen els\u0151 filmj\u00e9t (Mama, ne engedd), 1959-ben 52 perc hossz\u00fa, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 dokumentumfilmet forgatott (Mi, lambethi fi\u00fak). 1960-t\u00f3l k\u00e9sz\u00edt j\u00e1t\u00e9kfilmeket. Jelent\u0151sebb filmjei: Szombat este, vas\u00e1rnap reggel (1960), Az \u00e9jszak\u00e1nak el kell m\u00falnia (1964), Isadora (1968), A szerencsej\u00e1t\u00e9kos (1974), A francia hadnagy szeret\u0151je (1981), \u00c9des \u00e1lmok (1985).<\/p>\n Oxfordban tanult angol irodalmat. Ott kezdett sz\u00ednh\u00e1zzal foglalkozni, \u00e9s diplom\u00e1ja megszerz\u00e9se ut\u00e1n a BBC rendez\u0151je \u00e9s producere lett. K\u00f6zben a Sight and Soundba \u00edrt tanulm\u00e1nyokat \u00e9s kritik\u00e1kat. Az \u00f6tvenes \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9n csatlakozott a \u201efree cinema\u201d mozgalomhoz, amelynek keret\u00e9ben Karel Reiszszel k\u00f6z\u00f6sen megrendezte az els\u0151 r\u00f6vidfilmj\u00e9t (Mama, ne engedd). 1956-ban sikert aratott az \u00e1ltala rendezett Osborne-darab, a D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g. Ez a munk\u00e1ja ind\u00edtotta el a \u201ed\u00fch\u0151s fiatalok\u201d elnevez\u00e9s\u0171, az angol \u00e9rtelmis\u00e9gi k\u00f6r\u00f6kben terjed\u0151 irodalmi, sz\u00ednh\u00e1zi, filmes \u00e9s szociol\u00f3giai mozgalmat. 1958-ban megalak\u00edtotta a Woodfall filmv\u00e1llalatot, ahol k\u00e9s\u0151bb a \u201efree cinema\u201d alkot\u00e1sai k\u00e9sz\u00fcltek. P\u00e1ly\u00e1ja cs\u00facspontj\u00e1t a \u201960-as \u00e9vekben \u00e9rte el. Az \u00e9vtized k\u00f6zep\u00e9t\u0151l forgatott filmjei beleolvadtak a sz\u00ednvonalas kommersz filmek \u00e1radat\u00e1ba. Jelent\u0151sebb filmjei: D\u00fch\u00f6ng\u0151 ifj\u00fas\u00e1g (1959), A kom\u00e9di\u00e1s (1960), Egy csepp m\u00e9z (1961), A hossz\u00fat\u00e1vfut\u00f3 mag\u00e1nyoss\u00e1ga (1961), Tom Jones (1963, Oscar-d\u00edj), Madomoiselle (1967), A k\u00f6nny\u0171lovass\u00e1g t\u00e1mad\u00e1sa (1968), Hamlet (1969), Ned Kelly (1970), Holtbiztos tipp (1973), A hat\u00e1r (1981).<\/p>\n A harmincas \u00e9vek angol j\u00e1t\u00e9kfilmjei csak mintegy mell\u00e9kesen foglalkoznak a kor val\u00f3s\u00e1g\u00e1val. Ugyanebben az id\u0151ben azonban a filmipart\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl kibontakozott az angol dokumentumfilm mozgalom.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1595,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_jetpack_memberships_contains_paid_content":false,"footnotes":""},"categories":[12],"tags":[296,87,295,297,294,287],"class_list":["post-95","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fejezetek-a-filmtoertenetbol","tag-angol","tag-dokumentumfilm","tag-free-cinema","tag-john-grierson","tag-korda-sandor","tag-uj-hullam"],"yoast_head":"\n15.3. A \u201efree cinema\u201d ir\u00e1nyzat rendez\u0151i Angli\u00e1ban<\/h1>\n
15.4. Anglia \u2013 amilyen tulajdonk\u00e9ppen<\/h1>\n
\nAz ut\u00f3bbi \u00e9vek nagy angol forradalma az, hogy seg\u00edtett benn\u00fcnket tudat\u00e1ra \u00e9bredni annak, hogy t\u00e1rsadalmunkban minden \u00f6sszef\u00fcgg. Nem \u00fagy \u00e1ll a dolog, hogy egyik oldalon vannak a boldog kevesek, a m\u00e1sik oldalon pedig a sok boldogtalan ember. Arr\u00f3l a francia filmm\u0171v\u00e9szetr\u0151l \u00e1lmodozom, amelynek lesz b\u00e1tors\u00e1ga szemben\u00e9zni ezzel a val\u00f3s\u00e1ggal.<\/p>\n15.5. A program<\/h1>\n
\na \u201efree cinema\u201d hitvall\u00e1sak\u00e9nt tartanak sz\u00e1mon)<\/em><\/p>\n15.6. Premier plan: Tony Richardson<\/h1>\n
L\u00e1zad\u00e1s \u201eArthur kir\u00e1ly\u201d ellen<\/h3>\n
\u201e\u0150k meg \u00e9n harcban \u00e1llunk\u201d<\/h3>\n
15.7. Besz\u00e9lget\u00e9s Lindsay Andersonnal<\/h1>\n
\nNem voltunk marxist\u00e1k, puszt\u00e1n radik\u00e1lisok, \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva ezt is maga al\u00e1 gy\u0171rte az angol \u00f6nel\u00e9g\u00fclts\u00e9g. \u00cdgy a k\u00f6vetkez\u0151 fiatal gener\u00e1ci\u00f3 m\u00e1r a mi eszm\u00e9ink ellen l\u00e1zadt fel, \u00e9s kiki\u00e1ltotta mag\u00e1t \u201eforradalminak\u201d. Ezzel azt\u00e1n mindj\u00e1rt kisebbs\u00e9gbe is k\u00e9nyszer\u00edtett\u00e9k ma\u00acgukat, az \u201ealternat\u00edv filmesek\u201d elnevez\u00e9st kapt\u00e1k, \u00e9s l\u00e9nyeg\u00e9ben elfordultak a \u201efree cinema\u201d mozgalomt\u00f3l. De ebben semmi rendk\u00edv\u00fcli nincsen, mert Nagy-Britanni\u00e1ban az \u00e9rtelmis\u00e9g sohasem t\u00e1mogatta az \u0151t k\u00e9pvisel\u0151 m\u0171v\u00e9szeti ir\u00e1nyzatokat, \u00edgy a filmm\u0171v\u00e9szetet sem. A mozgalom vezet\u0151 alakjai pedig igen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ir\u00e1nyba indultak el. Tony Richardson \u00e9s Karel Reisz Amerik\u00e1ba ment dolgozni, Richardson Los Angelesben telepedett le, \u00e9s egyik\u00fckre sem jellemz\u0151 m\u00e1r a r\u00e9gi t\u00e1rsadalmi \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s. Azt hiszem, \u00e9n vagyok az egyetlen, aki h\u0171 maradt ezekhez a hagyom\u00e1nyokhoz.<\/p>\n
\nbesz\u00e9lget\u00e9s Lindsay Andersonnal, In. Filmvil\u00e1g, 1983. j\u00fanius)<\/em><\/p>\nA korszak jelent\u0151s egy\u00e9nis\u00e9gei<\/h1>\n
Anderson, Lindsay (1923-1994)<\/h2>\n
Grierson, John (1898-1972)<\/h2>\n
Lester, Richard (1932-)<\/h2>\n
Osborne, John (1929-1994)<\/h2>\n
Reisz, Karel (1926-2002)<\/h2>\n
Richardson, Tony (1929-1991)<\/h2>\n
Aj\u00e1nlott irodalom<\/h1>\n
\n