A legtöbb dolog, ami ma készül az a KÉP. Boldog és még boldogabb megörökíti azt, ami van. Táj, tó, pina, karácsony, anyám tyúkja. A jövő számára kimerevít egy helyzetet, és ez így van jól.

Aztán van egy másik út. Olyan képet készíteni, ami nem magától értetődő, illetve a túl jó működő szemünk így nem láthatja. A fekete-fehér eleve redukció, ehhez jönnek még a különös látószögek, feszes kompozíciók, a mélységek életlenségei, amik egy sajátos látványvilágot generálnak. Persze az sem mindegy, hogy mit veszünk észre a körülöttünk nyüzsgő totál abszurd világból.

Sam Hammer egy fiatal, szubjektív realista alkotó. Kreatívan használja a digitális fényképezőgépek tökéletlenségből adódó lehetőségeket. Látja a fényt, meg tudja különböztetni a tónusokat, és még humora is van. A fényképezést láthatólag önmagáért műveli, ami a mai cél-racionális korunkban eleve érték. Amúgy meg egyszerűen jó nézni a képeit, ami minden agyaláson túl a legfontosabb.

Csak azt tudnám, hogy miért Minden 23 a kiállítás címe?

Csirke K. János